Teljesen véletlen bukkantam erre a filmre, eddig valahogy teljesen elkerült, még a híre is. Talán egy kritikát vagy cikket olvastam róla, már nem emlékszem pontosan, viszont az biztos, hogy a főszereplő rémség egy távoli, homályos képén akadt meg a szemem. Valahogy annyira groteszk és furcsa volt, hogy rögtön eldöntöttem: nekem ezt látnom kell mozgásban is.

A nyolc éves, autista Oliver nem tud beszélni, okostelefonján lévő, direkt erre a célra kifejlesztett alkalmazás segítségével kommunikál a külvilággal. Az iskolában folyton csúfolják, a szülei pedig egyre többet vitatkoznak, így aztán nem csoda, hogy Oliver egyre többször merül el saját, magányos világában. Amikor a kisfiú mobilja a szemétkedő iskolatársai miatt elveszik, a parkolóőrként dolgozó apja hazavisz egy tabletet a talált holmik közül. Egy idő után a tableten egy különös mesekönyv  jelenik meg a barátokra vágyó szörnyről, Larryről, aki lassan de biztosan kezd valóságos alakot ölteni, és arra készül, hogy visszavigye új barátját a saját világába.

A semmiből bukkant fel a hetekben a Post Mortem című magyar(!) horrorfilm előzetese. Normál esetben csak legyintenék, de mostanában egész jól magyar mozik készülnek, és hát a trailer is meglepően jól sikerült. Kellően hátborzongató ahhoz, hogy várjam, mikor mehetek el rá. A bemutató előre láthatóan 2021-ben lesz, hacsak a COVID bele nem szól.

Rég nem ülte meg film annyira a gyomromat, mint a Jó éjt, anyu! Már jó ideje terveztem a megtekintést, pár évvel ez előtt figyeltem fel ennek az osztrák mozinak a trailerére, ami egy rejtélyes, fordulatos, talán még természetfelettivel is operáló thrillert sejtetett. Múlt héten végre eljutottam odáig, hogy megnézzem, és habár nem pont azt kaptam, amit vártam, panaszkodni sem volt okom, mégis percekig döbbenten és zavarodottan néztem a legördülő stáblistát.

Lukas és Elias egy ausztriai tévésztár ikerfiai, akik egy világ elől meglehetősen elzárt házban élik a vidéki gyerekek életét - a közeli erdőben játszanak, felfedezik a szántóföldeket, egy közeli tóban fürdenek. Anyjuk egy nap az egész arcát eltakaró kötésekkel érkezik vissza a plasztikai sebésztől, és habár először úgy néz ki, semmi sem változott, a két gyereknek gyanús lesz az asszony egyre távolságtartóbb viselkedése. Úgy gondolják, a kötések alatt nem is az igazi anyjuk rejtőzik, így aztán nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék az igazat.

Mikor pár éve bejelentették, hogy J.J. Abrams tévésorozatot készít, ami Stephen King Castle Rock nevű, kitalált maine-i városában játszódik, a rajongók úgy várták, akár a messiást. Bár már akkor is titkolóztak a koncepcióval (nem is Abrams lenne), annyi biztos volt, hogy évados antológia lesz, tehát minden évben új történetet kapunk, melyeket a kisváros és lakói kötnek össze. Aztán az első évad jött, és... felemás sikert aratott. A Stephen King hangulatot nagyon eltalálták, a történet kellően titokzatos volt, a megvalósítás pedig príma. Egyetlen gond volt vele: a befejezést kissé túlcsavarták, így nagyon nehéz volt követni, mi is történik a képernyőn, és nem is igazán magyaráztak meg benne semmit. De pont ez a szép az évados antológiákban - új év, új esély.

A második évad sztorija kiterjeszti kicsit a térképet, így bekerül a képbe a Castle Rock szomszédságában fekvő Jerusalem's Lot is. Stephen King rajongóinak ismerős lehet a hely, itt játszódik a vámpírokkal operáló Borzalmak városa. Ide érkezik meg Annie Wilkes, lányával az oldalán, és rögtön a határon baleseteznek egyet a kocsijukkal. A javítás idejére kénytelenek megszállni Ace Merrill fogadójában, és Annie nővéri állást vállal a helyi kórházban, de csak hogy hozzájuthasson a gyógyszereihez, amit szörnyű látomásai ellen szed. Ace apja, a rákos Merrill papa halála előtt szeretné kibékíteni vér szerinti fiait két szomáliából fogadott gyermekével, ám az ellentétek egyre fokozódnak, és ez a városra is kihatással van. Egy este Annie lánya, Joy látja, amint Ace molotov koktélokat készít, hogy felgyújtsa fogadott húga házát, ezért másnap a férfi beállít hozzájuk. Annie egyedül van otthon, és Ace fenyegetőzése csak ront a tévképzetein, ezért végez a férfival.

Ó, igen! Nem sok, de mégiscsak az első mozgóképes anyag a Stranger Things 4. évadából. Messze még az a 2021.

Egy ideje amolyan lassú lefolyású Stephen King filmmaratont tartok. A fejembe vettem, hogy minden hivatalos King-adaptációt megnézek, kortól és minőségtől függetlenül. Nem sietek vele, ez időnként havonta, kéthavonta egy-két filmet jelent, de előbb vagy utóbb mindre szeretnék sort keríteni. Nagyjából bemutatási sorrendben haladok, s bár vannak kisebb-nagyobb kilengések, eddig ezt tartom is. Így került terítékre nemrég a Christine című regény adaptációja, ami ugyebár egy gyilkos autóról szól, és az alapötlet abszurdsága ellenére egy igazán remek könyv, és az adaptációk közül is a jobbak közé tartozik.

Arnie Cunningham a szokványos kocka srác, akit mindenki csesztet, nőügyei nem léteznek, és a suli aktuális menő focistáján, Dennisen kívül nincs egy barátja sem. Az iskolaév első, megaláztatásokkal teli napját követően Arnie szeme megakad egy eladó roncsautón, és habár tudja, hogy a szülei nem helyeselnék, megvásárolja a kocsit, amit/akit az előző tulaj bátyja Christine-nek nevez. Ahogy elkezdődik Christine felújítása, Arnie is gyökeresen megváltozik: hirtelen tele lesz önbizalommal, felszedi az iskola legújabb diákját, a gyönyörű Leigh-t és mindenhova az alaposan kikupált autóval jár. Aztán az önbizalom lassan agresszióba és gonoszságba vált, és a kisvárosban hullani kezdenek az emberek, konkrétan azok, akik valaha keresztbe tettek Arnie-nak. Ráadásul a halálesetek helyszínén szinte kivétel nélkül egy Christine-hez hasonló autót láttak. Dennis és Leigh nyomozni kezd, és lassan meggyőződésükké válik, hogy az autó már Arnie előtt is számtalan halálesetért felelős volt.

Nick Cutter Mélység című regénye egy ideje már a polcomon hever, és már a beszerzése előtt is sokáig szemeztem ezzel a könyvvel. A fülszöveg nagyon bejött, volt benne valami ellenállhatatlanul ZS-kategóriás, de mégis csábító - nálam ez egyébként sem meglepő, imádom a "gagyi" horrorokat. A borító erre még rá is tesz egy lapáttal, ezerszer látott "tenyér az ablaküvegen" sablont durrogtatja, már csak a "Not Penny's boat" felirat hiányzik róla. Szóval, a jelek biztatóak voltak, de eddig nem sikerült rávennem magam az olvasásra, mindig találtam valami jobbat, valami mást, amit akkor és ott szívesebben olvastam volna. Aztán két hete végre rászántam magam. Horrort akartam, de most valami másra vágytam, nem Kingre, így aztán a Mélysége lett a kiválasztott. Az eddig ismeretlen író könyve jött, látott és győzött, per pillanat épp a másik két megjelent regényére vadászom, azt hiszem, Cutter is felkerült Stephen King, Joe Hill és Michael Crichton közé a kedvenc írók képzeletbeli listájára. A Mélységet tulajdonképpen úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy a Gömb, A dolog és a Halálhajó (az Event Horizon féle, nem az óceánjárós) szerelemgyereke, némi Lovecraftos beütéssel. Más kritikák még Clive Barker munkásságához is hasonlítják, de én nem fedeztem fel erre utaló jeleket - szerencsére, ugyanis jómagam valamiért nem szeretem Barker műveit.

A világot súlyos járvány sújtja, melyet nemes egyszerűséggel csak úgy neveznek: a Kór, vagy a Betegség. Tulajdonképpen egy végletekig felturbózott Alzheimerről van szó, a beteg először elfelejt mindenféle dolgokat, míg végül a teste egyszerűen elfelejt működni, a szervei leállnak és a páciens meghal. Már ez is egy érdekes sztori alappillére lehetne, de Cutternél ez csak red herring, egy csali, hogy a szereplőket oda juttassa, ahova: a Mariana-árok mélyére, tizenegy kilométerrel a tengerszint alá, ahol egy különös anyagot fedeznek fel, az ambróziát, ami nem csak a Kórt gyógyíthatja, de a jelek szerint ez lehet az örök fiatalság forrása. Három tudóst küldenek le egy tenger alatti bázisra, hogy tanulmányozzák az anyagot, ám hamarosan megszakad velük minden kapcsolat, az egyikük pedig elképzelhetetlen sebektől eltorzítva, holtan bukkan fel a víz alól a bázis mentő-tengerealattjáróján. A maradék két lent levő tudós egyikétől, Clayton Nelsontól különös üzenet érkezik, melyben az öccsét, Luke-ot követeli. Az állatorvos Luke, habár már évek óta nem látta a bátyját, és egyébként sincsenek túl jó kapcsolatban, a kormány felkérésére a helyszínre utazik, és a katona Alice társaságában alászáll a pokolba - szó szerint. A tengeralatti bázison ugyanis olyan erő szabadult el, amely ép ésszel fel sem fogható. Luke és Alice egyre-másra elviselhetetlen borzalmakba botlanak, és versenyt futnak az idővel, hogy még az előtt kijussanak a felszínre, mielőtt teljesen megbomlana az elméjük.

A Netflixen szinkronosan is fellelhető Csörgőkígyó című "horror" tulajdonképpen a "van-e jogunk ölni azért, hogy egy szerettünk élhessen" morális kérdés köré épül, és sajnos meg is látszik rajta, hogy nincs sok puskapor, mivel az egyébként sem túl hosszú másfél órás film is legalább 20-30 perccel hosszabb, mint amit a téma - és a megvalósítás - indokolna.

Az egyedülálló Katrina kislányával a sivatagon keresztül utaznak a nagymamához. Természetesen elmegy a térerő, és rá pár percre a kocsi defektet kap. Amíg Katrina kereket cserél, lánya, Clara elkóborol, és megmarja egy csörgőkígyó. Az idő szorít, Katrina jobb híján egy közelben álló lakókocsihoz viszi a kislányt, aminek a különös lakója biztosítja, hogy vigyáz rá, amíg Katrina végez a kerékcserével. Mikor azonban az megvan, és a nő visszamegy a lakóautóhoz, az Clarát leszámítva teljesen üres, és látszólag a lány is jól van, lábáról eltűnt a kígyóharapás. A biztonság kedvéért azért Katrina elviszi a legközelebbi kisváros kórházába, ahol egyszer csak meglátogatja őt egy férfi, és azt mondja, a nő fizesse meg a gyermeke életét: lelket lélekért. Katrinának napnyugtáig van ideje kioltani egy életet, különben a kislánya meghal.

Ez a film már nagyon régóta a listámon van, hiszen valódi kult státusznak örvend. Mindenhol azt hallottam, hogy nagyon jó horror, igazi provokatív, brutális, meg a szokásos hangzatos jelzők. Nos, számomra újra bebizonyosodott, hogy ami kult, az nem feltétlen jelenti azt, hogy jó is.

Az alapsztori "alapabb" már nem is lehetne. 1977-ben járunk, négy fiatal (két páros), az országot járja, hogy könyvet írjon olyan látnivalókról, amit nem érdemes kihagyni az utazóknak. Megállnak Spaulding kapitány benzinkútjánál, ami egyben egy horrormúzeum is, majd tovább indulnak egy fához, ahol a legendák szerint felakasztották a helyi sorozatgyilkost, Dr. Sátánt. Út közben felvesznek egy stoppost is, a dögös Babyt, aki elcsalja őket a házukba, ahol a betegesen bizarr családjával embereket kínoznak és gyilkolnak meg. És nagyjából ennyi. Persze ez nem lenne baj, a legtöbb horrornak nincs sokkal bonyolultabb sztorija, de itt valami nagyon félresiklott.

Az első rész a 2018-as év egyik legjobb horrorja volt, hátborzongató atmoszférával és síri csendben ülő moziközönséggel. A folytatás az előzetes alapján közvetlenül az első után veszi fel a fonalat (némi flashbackkel), és jóval akciódúsabbnak ígérkezik. Csak aztán nehogy ez legyen a veszte.