Már egy-két hete kivégeztem a PPP ötödik díszdobozát is, de csak most vettem észre, hogy a poszt elmaradt. Valószínűleg azért, mert az előző parádés évad után az ötöst kicsit gyengébbnek éreztem. Persze itt is történtek dolgok, és végre láthattam a híres "Peter szülei visszatérnek a halálból" szál lezárását is, de összességében annyira nem nyűgözött le ez a hat füzet. Ahogy anno a második doboz címe 80-as évek voltak, úgy az ötödiké csak egyszerűen 90-es évek. Ebből is látszik, hogy a történet most nem olyan egységes, hogy egy címet rá lehessen aggatni, mint az előző években.

A Vészmanóval kezdünk, aki újra gonoszkodni kezd, közben pedig a Démonmanó (a korábban a Vészmanó testét uraló, önálló testet öltő démon) üldözi, aki még Pókember mutáns, torz változatával is összeszűri a levet - ő még a Végtelen Háború idején szabadult rá a világra. Érdekes szál volt, de őszintén szólva Vészmanót mindig is csak a Zöld Manó bénább változatának tekintettem, úgyhogy annyira nem mozgatott meg. Mondjuk a Démonmanó furcsa igazságérzete meglepő volt, a Maximális Vérontás sztoriszál alatt ez valahogy elsikkadt. Ezután Venom következett, hozzá fűződik a már emlegetett Parker-szülő szál is, illetve annak feloldása. Ezt tényleg jó volt olvasni, a történet is fantasztikus volt, meg hát tényleg egy alap történet a Pókemberek történetében - nem is igazán értem, régen miért maradt ki a szórásból. Ezután egy füzetre beugrik Hulk is, aki egy félresikerült Gamma-sugárzás kísérletnek köszönhetően végigzúzza kicsit New Yorkot, majd a szuperfegyverekkel felszerelt zsoldoscsapat, az Ítélőszék kezd vadászni Pókemberre, hogy felelősségre vonják, amiért a Földre hozta Venom szimbiótáját. Van még egy sztori a Keselyűvel, aki egy új szerkentyűnek köszönhetően képes ellopni másik életerejét (ezt a történetet ismertem a FoxKids-es Pókember sorozatból), illetve zárásként Sírkő is felbukkan, aki pedig szeretne a nagyok közé bekerülni, s érdemessége bizonyítékaként azt a feladatot kapja, hogy tegye el láb alól Pókembert.

Újabb díszdobozon vagyok túl a PPP szériából, és azt kell mondjam, az eddigiek közül most épp ez a kedvencem. Egyébként érdekes, hogy egyre növekszik a színvonal, ahogy telnek az évek, vagy legalábbis számomra érdekesebb és izgalmasabb sztorik jönnek. Ami viszont biztos, hogy az összes eddigi közül ez volt a legegységesebb. Az elején még volt egy sztori Venommal, ami még az előző évből húzódott át, és amiben tanúja lehettünk Vérontó (Carnage) megszületésének, legalábbis annak a pillanatnak, amikor a szimbióta a börtönben kapcsolatba kerül a sorozatgyilkos Cletus Kasadyvel. E rövid kitérő után azonban rátérünk a doboz címét is adó történetre, a Bennünk lakozó gyermekre.

Az év fő ívét alkotó történet főszereplője Vermin, akivel már a Kraven utolsó vadászata című kötetben is találkoztunk. Erre szerencsére a Kingpin Kiadó is felhívta a figyelmet az előző évad végén, bár a "Kraven utolsó vadászatának folytatása" felhívás kicsit csalóka, de tény, hogy hatásosabb volt így, hogy előtte újraolvastam azt a sztorit is. Ahogy az Utolsó vadászat Kraven elméjébe nyújtott betekintés, úgy a Bennünk lakozó gyermek Vermin múltjában és gondolataiban merül el, hiszen az egykori tudósból Zémó bárónak köszönhetően félig patkánnyá lett szörnyeteg is fájdalmas, néha már-már szívszorító háttértörténettel rendelkezik. Dr. Kafka, Vermin börtönpszichiátere úgy gondolja, a szörnyeteg átalakulása részben pszichológiai eredetű, így aztán próbálja felderíteni, mi történt Vermin gyermekkorában, ami az első és az egyik legnagyobb törést okozta a férfi elméjében és lelkében. A kezelés alatt viszont Vermin megszökik, és a gyermekkori otthona felé tart, hogy bosszút álljon apján, aki elképzelhetetlen dolgokat művelt vele.

Vannak olyan címek majdnem minden képregénysorozatban, ami szinte mindenkinek az elsők között jut eszébe, ha arra kérik, mondjon egy híres történetet az adott szuperhős kalandjai közül. Ami az X-mennek a Sötét Főnix Saga (esetleg az Eljövendő múlt napjai), a Hulknak a Hulk világa, Pókembernél ez a cím majdnem biztosan a Kraven utolsó vadászata. 1989-ben íródott, mikor a Marvel a sötétebb tónusú képregényekkel és sztorikkal kísérletezett, és azon kevesek közé tartozik, amiknek így harminc év távlatából is jól áll a dolog.

Kraven már Pókember kezdő kora óta számtalanszor borsot tört Peter Parker orra alá. Elsődleges célja, hogy minden fenevadat legyőzzön, mindenkin felülkerekedjen, azonban ez Pókember esetében eleddig nem sikerült, és ez lassan az őrület szélére taszítja. Úgy dönt, megmutatja a világnak, ő jobb Pókember, mint Pókember maga, ezzel körözve le a szuperhőst. Kutatni kezd utána, s mikor megtalálja, beoltja valamivel, amitől Peter jóformán kómába esik, azután Kraven élve eltemeti őt, és a ruhájában rója a várost. New Yorknak és MJ-nek persze feltűnik, hogy valami nem stimmel Pókfejjel, de jelenleg nagyobb problémájuk, hogy az utcákon egy emberevő szörnyeteg szedi az áldozatait. Mikor Kraven rájön, hogy a szörny a félig patkány Vermin, akit Pókember még sosem tudott egyedül legyűrni, úgy gondolja, ez a megfelelő alkalom, hogy bizonyítsa magának és a világnak az igazát. Eközben Peter is magához tér, kikaparja magát a saját sírjából, és ő is vadászni indul - Kravenre.

Befutott a részben  Budapesten forgott Fekete Özvegy új előzetese is, amiben már kicsit többet mutatnak a film főgonoszából, Kiképzőből (Taskmaster) is. Ennek ellenére azt mondom, hogy az első teaser jobban sikerült, az itteni zeneválasztás, szerintem, nem sikerült a legszerencsésebbre.

Kijött végre a Sony "pókellenség-univerzuma" legújabb állomásának kedvcsinálója. Michael Morbius, az élő vámpír saját filmje eddig biztatóan néz ki, ha legalább olyan minőségű lesz, mint a Venom, akkor csak jól járunk. A teaser viszont egyéb érdekességeket is hozott. Ha jól figyeltek, egy ponton Morbius elsétál egy Pókember graffiti előtt, amire valaki a "gyilkos" szót írta, ami utalhat a Pókember - Idegenben végére, illetve a meglepetésvendég az előzetes legvégén azt mutatja, hogy a Sony filmjei és az Marvel Filmes Univerzum közötti határok egyre jobban elmosódnak. Vagy egy az egyben ugyanaz a kettő, vagy bejön a multiverzum. Talán ez volt az ára, hogy Pókember az MCU-ban maradhasson?

Az utóbbi időben egyszerre áldom és átkozom a Kingpin Kiadót, amiért visszacsábított a képregények világához. Áldom, mert kb. 3-4 éve, mikor úgy döntöttem, megveszem a kiadványait, újra felidézte bennem egy gyerekkori rajongásomat a képregények iránt, amit annak idején anyagi okok miatt fel kellett adnom. És átkozom - persze csak egy kicsit -, mert azóta nincs megállás, és néha már magam is elszörnyülködöm, hogy mennyit költök erre a műfajra. Persze, nem panaszkodom, manapság szerencsére a magyar közönség is el van árasztva jobbnál jobb kiadványokkal, csak pont ez az áradás az, ami miatt például nem mindig, pontosabban szinte sosincs idő azonnal elolvasni az aktuális megjelenéseket, főleg, ha az ember még könyveket is rendszeresen olvas, meg azért filmeket, sorozatokat sem ártana nézni.

Emellett én egy amolyan különleges állatfajta vagyok (főleg az utóbbi időkben), hogy nem szeretem darabonként olvasni/nézni a sztorikat. Ahogy például egy sorozat esetében is általában megvárom a teljes évadot, és inkább egyben darálok, képregénysorozatoknál is be szoktam várni, amíg befejeződik egy nagyobb, összefüggő történet, és egyszerre olvasok el több füzetet. Emiatt lehetséges az is, hogy a Kingpin Kiadó egyik alapsorába, a Peter Parker Pókemberbe sem kezdtem eddig bele. Úgy voltam vele, hogy megvárom vele az idén tavasszal véget érő, három éve tartó Klónsztori befejezését, és csak azután kezdek bele a korábbi számokba is.

Egyszer talán majd tényleg láthatjuk ezt a filmet is, amit lassan két éve tologatnak ide-oda. Eredetileg ugye még a Fox számára készült, az ottani X-Men világ mellékágaként, majd miután a Disney felvásárolta a Foxot, egy ideig azt rebesgették, hogy megy a kukába a film, aztán hogy ez lesz az utolsó "Foxos-mutánsos" mozi. Most épp két lehetőséget emlegetnek: vagy tényleg az utolsó Fox film lesz (már ami a mutánsokat illeti), vagy - és ez elég érdekes start lenne - az is szóba került, hogy ez lesz az első MCU (vagy MFU, kinek hogy) film a mutánsokról, kvázi ezzel vezetik be a mutánsokat a Marvel Filmes Univerzumba. Mindenesetre most kijött hozzá egy új előzetes

Mindenesetre én ugyanúgy várom ezt a filmet, mint eddig, érdekes, ám annál izgalmasabb megközelítése a mutánsoknak. Az biztos, hogy nem egy tucat-képregényfilmet fogunk kapni a formájában, ahogy ez már az előzetesből is látszik.

Magyar bemutató (egyelőre): 2020. április 2.

Még mindig iszonyatosan bejön ez a 80-as évekbeli hangulat, meg zene, viszont a villámokon tarzanozást még mindig nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolták.

Kíváncsi leszek, hogy hozzák vissza a fickót, aki az első részben meghalt. Bár lehet, hogy kiderült a közbülső 1982 részben, azokat nem láttam...