A semmiből bukkant fel a hetekben a Post Mortem című magyar(!) horrorfilm előzetese. Normál esetben csak legyintenék, de mostanában egész jól magyar mozik készülnek, és hát a trailer is meglepően jól sikerült. Kellően hátborzongató ahhoz, hogy várjam, mikor mehetek el rá. A bemutató előre láthatóan 2021-ben lesz, hacsak a COVID bele nem szól.

2013-ban berobbant és azonnal az eladási listák élére ugrott az addig ismeretlen szerző, Robert Galbraith Kakukkszó című könyve. Nem sokáig tartott, míg valaki rájött, hogy Galbraith nem más csupán, mint egy álnév, egészen pontosan J.K. Rowling álneve, amivel új, szigorúan felnőtteknek íródó krimisorozatát szerette volna elkülöníteni a Harry Potter szériától. Ez aztán még inkább megdobta az eladásokat, és sorra jöttek a mogorvának tűnő magánnyomozó, Cormoran Strike, és talpraesett titkárnőjének, Robin Ellacott kalandjait taglaló kötetek. A kezdeti kötetek színvonala kiemelkedően magas volt, így, habár később valamennyit esett, a későbbi regényekre sem lehet panaszunk. Magyarul legutoljára a Halálos fehér című negyedik kötet jelent meg (angolul azóta kijött az ötödik is, és habár a magyar megjelenést biztosra vehetjük, egyelőre nincs hír felőle), amit a hétvégén végre sikerült kivégeznem.

Egy év telt el a shacklewelli hasfelmetsző elfogása óta. Robin hozzáment Matthew-hoz, Strike tovább fejlesztette az irodát, és a visszatérő Robin mellett már két újabb alkalmazottja is van. Az üzlet a sorozatgyilkos leleplezésével járó hírverésnek köszönhetően robog, és habár még mindig szinte egyik napról a másikra élnek, már megtehetik, hogy megválogatják az ügyfeleiket. Egy nap egy zavart fiú, Billy ront be Strike-hoz, és arról hadovál, hogy gyerekkorában tanúja volt egy gyilkosságnak. Mielőtt többet elárulhatna, a rendőröktől megijedve elszalad, de az ügy felkelti Strike érdeklődését. Alig kezd el nyomozni a maga szakállára, kapcsolatba lép vele egy parlamenti képviselő, és felbéreli, hogy nézzen utána Billy bátyjának, aki zsarolással próbál pénzt kifacsarni tőle. Robin és Strike hamarosan az arisztokrácia titkokkal, álruhákkal és hazugságokkal teli világában találják magukat, és a zsarolási ügybe hamarosan belerondít egy halott is.

Rég nem ülte meg film annyira a gyomromat, mint a Jó éjt, anyu! Már jó ideje terveztem a megtekintést, pár évvel ez előtt figyeltem fel ennek az osztrák mozinak a trailerére, ami egy rejtélyes, fordulatos, talán még természetfelettivel is operáló thrillert sejtetett. Múlt héten végre eljutottam odáig, hogy megnézzem, és habár nem pont azt kaptam, amit vártam, panaszkodni sem volt okom, mégis percekig döbbenten és zavarodottan néztem a legördülő stáblistát.

Lukas és Elias egy ausztriai tévésztár ikerfiai, akik egy világ elől meglehetősen elzárt házban élik a vidéki gyerekek életét - a közeli erdőben játszanak, felfedezik a szántóföldeket, egy közeli tóban fürdenek. Anyjuk egy nap az egész arcát eltakaró kötésekkel érkezik vissza a plasztikai sebésztől, és habár először úgy néz ki, semmi sem változott, a két gyereknek gyanús lesz az asszony egyre távolságtartóbb viselkedése. Úgy gondolják, a kötések alatt nem is az igazi anyjuk rejtőzik, így aztán nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék az igazat.