Nyolc epizód. Ennyi csupán a legelső Star Wars sorozat első évadja, és ez egyszerre sok és kevés neki. Sok, mert ha néhány felesleges sallangot és mellékszálat kivágunk, a főszál története simán elfért volna egy hosszabb mozifilmben, és milyen film lett volna az, te jó ég! És kevés, mert habár ebben a 8 részben is vannak filler részek, ennek ellenére a teljes évad olyan volt, mintha csak egy hosszabb sorozat pilot epizódját láttuk volna. Ezen nem segített az sem, hogy az első epizódok alig érték el a fél órás hosszt. Mindenesetre a minőségre nem lehet panasz, a látvány elsőrangú, és Star Warshoz illő, a történet pedig épp kezd beindulni, szóval alig várom a még idén érkező második évadot.

A titokzatos, mandalór páncélt viselő fejvadász, a csak Mandónak nevezett férfi kalandjait követhetjük, aki a jók között is a legjobb. Ha piszkos ügyed van, hozzá kell fordulnod, persze csak ha nem túlságosan piszkos, mivel Mandónak megvan a saját erkölcsi rendszere. Egy nap felkérést kap egy a bukott Birodalomnak hű gazfickótól: el kell hoznia egy célszemélyt egy bolygóról, lehetőleg élve. A helyszínen Mando meglepve látja, hogy a célszemély valójában egy gyermek, aki az egykori Jedi mester, Yoda fajába tartozik - ezt persze csak mi tudjuk. Mando leadja a zsákmányt, ám aztán győz a jobbik énje, és visszalopja a gyereket, csakhogy ezzel sikerül magára haragítani mindenkit. A Birodalom maradványa és a fejvadászok céhe is vadászni kezd rá és a kölyökre, aki idővel különös képességeket kezd mutatni.

Bár a pontos dátum egyelőre még ismeretlen, vélhetőleg 1-2 éven belül megjelenik a kultstátusznak örvendő Beyond Good and Evil folytatása/előzménye. A régóta várt bejelentés 15 évvel az első rész megjelenése után, 2018-ban történt, azóta két előzetes jött ki a készülő játéknak. Az alábbi videóban mindkét előzetes egybegyúrva szerepel.

Ha valaki megkérdezi, mi a kedvenc számítógépes játékom, nagy eséllyel a Beyond Good and Evil című Ubisoft játék lesz az első gondolatom. A 2003-ban megjelent sci-fi kalandjátékhoz először egyetem alatt volt szerencsém, és szerelem volt első látásra. A rajzfilmes megvalósítás, a fantasztikus zene, az izgalmas, fordulatos történet mind hozzájárult ahhoz, hogy tökéletes legyen a játékélmény. Sajnos nagyjából ugyanakkor érkezett a boltokba, mikor a Prince of Persia: The Sands of Time is, és a Ubi inkább annak a reklámozásával foglalkozott, aminek meg is lett a böjtje: a játék hatalmasat zakózott a kasszáknál, ezzel ki is vonva a forgalomból az eredetileg trilógiának tervezett sztori folytatását. Igaz, a kritikusok imádták, csakúgy mint azok a játékosok, akik megvásárolták, de sajnos ez utóbbiak nem voltak elegen, hogy nyereséges legyen a kiadvány. Később kult státuszba emelkedett ugyan a BGE, de addigra már lelőtték a folytatást, és nem is került ismét terítékre, csak jóval később - de erről majd lejjebb.

A játék a Hillys nevű bolygón játszódik, ahol emberek és ember-állat hibrid lények békében éltek, míg egy nap meg nem jelent egy új, hódító faj, a DomZ. A bolygón egyre több ember tűnik el, és ezt a semmiből felbukkant militarista szervezet, az Alpha Sections sem tudja teljesen megakadályozni, bár a jelek szerint mindent megtesz ennek érdekében. A fotóriporterként dolgozó Jade és "bácsikája", a félig ember, félig disznó Pey'j egy kis szigeten éldegél, egy világítótoronyban, ahol a háború során elárvult gyermekeknek is szállást nyújtanak. Egy nap Jade-et felkeresi a titokzatos lázadó szervezet, az Iris egyik embere, és azt állítja: az Alpha Sections nem az, aminek mondja magát, sőt, titokban összejátszik a DomZ-zal, és közreműködik az emberek elrablásában is. Jade és a kezdetben kicsit vonakodó Pey'j nyomozni kezd, és egyre nagyobb összeesküvésekre bukkannak, melyben az emberrablások csak egy gonosz terv első lépcsőfokát képviselik.

A Witcher univerzumhoz való kötődésem körülbelül ugyanúgy kezdődött, mint anno a Trónok harcánál. Tudtam a létezéséről, láttam könyvesboltokban a köteteket, de nem igazán izgatott a dolog. Aztán bejött a képbe a Witcher 3 játék, amitől eldobtam az agyam. Úgy összességében szeretem a szerepjátékokat, de nagyon gyorsan elunom magam rajtuk, így igazán felüdülés volt, hogy a lengyel CD Projekt Red stúdió játéka abszolút nem olyan volt, mint a legtöbb hasonló tematikájú játék. A világ mérete (szó szerinti és kulturális értelemben is) hatalmas volt, a küldetések ötletesek és abszolút nem sablonosak, a sztori és karakterek pedig szerethetőek. Már itt motoszkált bennem, hogy bizony el kéne olvasni az alapul szolgáló könyvsorozatot, de akkor még csak ötletszinten. Most viszont jött a Netflix sorozatverziója, ami ugyebár az első könyvnél veszi fel a fonalat, és most már biztos olvasnivaló lesz a későbbiekben a széria - még szerencse, hogy a Gabo Kiadó pont mostanában kezdte újra kiadni a köteteteket. Ugyan az első részhez egyelőre csak a borzalmas poszter-borítós kiadás van (be kéne tiltani az összeset), de a hírek szerint ha végeztek a teljes sorral, az elsőt is újra boltokba küldik, a többihez passzoló külsővel, szóval lesz mit várni.

A Vaják - vagy Witcher, kinek hogy - egy kvázi középkorban játszódó fantasy történet. Valamikor a múltban történt valami kataklizma, ami miatt a világot elárasztották a tündék, vámpírok, szörnyek és mutánsok, és elterjedt a mágia. Több iskolában is mutáns vajákokat képeznek ki, hogy felerősített képességeikkel vegyék fel a harcot a szörnyek ellen, persze jó pénzért cserébe. A köznép lenézi, sőt egyenesen megveti a vajákokat, mutáns korcsoknak tartják őket, mégis rászorulnak néha a segítségükre. Itt kezdődnek a könyvek, és így a sorozat is. Ríviai Geralt a vidéket járja, szörnyeket öl, és próbál túlélni napról napra. Kalandjai közben összetalálkozik a vándor dalnok Kökörcsinnel, aki félhivatalos bárdjává nevezi ki magát, valamint egy boszorkánnyal, Vengerbergi Yenneferrel, akivel pedig furcsa vonzalom köti össze, mely mintha nem lenne teljesen természetes. Eközben a kontinensen dúl a háború, a Nilfgaardi Birodalom egyik országot dúlja fel a másik után. Legújabb áldozatuk Cintra, melynek ifjú hercegnője, Ciri, egy végzetes éjszakán elmenekül a romokban heverő kastélyából, hogy haldokló nagyanyja utolsó szavainak eleget téve megkeresse Geraltot, mivel az asszony szerint a vaják a végzete.

Mikor 2017-ben kijött a Jumanji Hív a dzsungel alcímmel ellátott második része, nagy meglepetést okozott - nem csak nekem, mindenkinek. Az emberek nem igazán értették, miért kell folytatás Robin Williams filmjének (bár szerintem a fiatalok közül van olyan, aki annak a létezéséről sem tud, és azt hiszi, a 2017-es film az első rész), főleg a modernesített "már nem társas, hanem videojáték" vonallal. Aztán a mozi jött, látott és győzött. Hatalmas siker lett, a készítőknek ugyanis sikerült úgy megújítani az alapsztorit, hogy közben hűek maradtak az eredeti szellemiségéhez. Persze a siker egyértelműen hozta a folytatást, ahol visszatért a második rész összes szereplője, és természetesen újak is érkeztek.

A Hív a dzsungel végén a fiatalok látszólag elpusztították a játékot, a cél érdekében még egy bowling golyót is bevetettek. Az utolsó pillanatban azonban Spencer berezelt, és hazavitte a konzol maradványait. A következő szint három évvel az előző rész után játszódik, a fiatalok mind élik az életüket, de Spencer nem tud belenyugodni, hogy egyszer ő volt Dwayne Johnson, és ez a Marthával való kapcsolatára is rányomja a bélyegét. Kerüli a barátait, és egyre mélyebbre süllyed az önsajnálatba, míg végül meghallja Jumanji hívó dobolását, úgyhogy megpróbálja összerakni a konzolt. A barátai, miután Spencer nem jön el egy megbeszélt találkozóra, elmennek a házukhoz, ahol Spencer nagypapája, és annak egy régi barátja fogadja őket. A banda is meghallja a dobot, és habár nem igazán fűlik hozzá a foguk, úgy döntenek, kimentik Spencert a játék fogságából. Csakhogy a konzol hibás, nem hagyja őket karaktert választani, így Martha kivételével mindenki más lesz, mint legutóbb volt, és mivel berántotta Spencer nagyapját és annak barátját is, Bethany a való világban ragad.

Annak idején, mikor tévében ment ez a sorozat, nálam kimaradt. Jobban mondva csak egy-két részből láttam valamennyit, teljes epizódot szerintem egyáltalán nem. Az animált Godzilla sorozat nagyjából a '98-as film folytatásának tekinthető, abból visszatérnek szereplők, habár a jellemük és a külsejükön eszközöltek néha némi változtatást.

A sorozat alapja egy szörnykutató csapat, akit a filmből ismerős Nick Tatopoulos vezet. Van még biológusunk, Elsie, egy mérnök, Craven (ők is a filmből jöttek, de jelentősen eltérnek az ottani alteregójuktól), egy számítógépes guru, Randy, és a kötelező francia "kém", Monique. A film úgy ért véget (manapság ez már stáblistás jelenet lenne), hogy habár Godzillát és az újszülött szörnyeket elpusztították, egy tojás megmaradt. A sorozat elején Nick megtalálja ezt a tojást, épp mikor abból kikel az új Godzilla, és mivel Nicket látja meg először, rá tekint "mamájaként".

Egy ideje már be volt tárazva az újragondolt amerikai Godzilla sorozat második része, de valamiért eddig nem néztem meg. Alapvetően tetszett az első rész, teljesen jól szórakoztam rajta (a Kong: Koponya-szigetet pedig kifejezetten szerettem), de egyben éreztem a hibáit és a hiányosságait is. Túlságosan az emberi oldalra koncentrált, miközben a címszereplő alig kapott játékidőt, és akkor is csak részletekben, sötétben mutatták. Megértettem, miért volt erre szükség, fokozta a rejtélyt, meg ilyenek, de ettől függetlenül kicsit mégis esetlen volt emiatt az a rész. A folytatás helyre tette a dolgokat.

Ugye most már franchise építés folyik Godzilláéknál is, az első rész csak egy film volt, aztán jött a Kong, majd a hírek, hogy ez mind egy univerzum, és hamarosan egymásnak eresztik a gigászokat. A Konggal el is kezdték az építkezést, bejött a Monarch szervezet, ami kutatja a hatalmas szörnyeket, és egy tágabb világ, amire A szörnyek királyában remekül tudtak építeni. Az 1973-ban játszódó Kong óta a Monarch is a szörnyekével vetekedő méretűre dagadt, több tucat bázisuk van, szerte a világon, melyek többségében egy-egy titánt őriznek és vizsgálnak. Történetünk kezdetén is egy ilyen bázison vagyunk, ahol épp akkor kel ki egy újabb monstrum, Mothra. A Vera Farmiga alakította doktornő megépített egy gépet, amivel képes (legalábbis bizonyos határokon belül) irányítani a titánokat, és az óriási hernyó megjelenésével bebizonyosodik, hogy a prototípus működik. Ekkor azonban a bázist megtámadja egy öko-terrorista csapat, mindenkit lemészárolnak, a dokinőt és lányát (Eleven a Stranger Thingsből) pedig elrabolják.

Télen érkezik a mozikba a Gyűrűk ura előzmény Hobbit második része, melynek már meg is lehet nézni az előzetesét. Szépnek szép, látványos, de őszintén szólva kicsit laposnak tűnik. Pedig van benne Legolas, sokan ugranak ránk a magasból és vágják a képünkbe a kardjukat, készülve a "lélegzetelállító 3D"-re. Persze ez is kötelező moziban nézős film lesz, de az első rész előzetese sokkal hangulatosabb volt.

A Smaug pusztasága alcímű epizódban a 13 törp és Bilbó, a hobbit megérkezik a Magányos hegyhez, és szembenéznek a félelmetes sárkánnyal, Smauggal. Eközben mindenki rájuk feni a fogát, legyen az tünde vagy ork, Gandalf pedig mellékúton nyomozgat az ébredező homály ügyében.