Bár még el sem készült végig, a Trónok harca már így is több könyves spin-offot tudhat magáénak, például a Targaryan házról szóló Tűz és vér című kötetet, vagy a bejegyzés tárgyát, a Dunk nevű kóbor lovagról, és Egg nevű fegyverhordozójáról szóló kisregény-gyűjteményt. Egy ideje már a polcomon pihen A Hét Királyság lovagja, tudat alatt alighanem arra vártam, hogy egyszer majdcsak kijön a Trónok harca hatodik kötete, és előtte majd hangulatkeltőnek jó lesz. Csakhogy a The Winds of Winter még mindig sehol - és a jelek szerint még pár évig nem is lesz -, nekem meg valamiért megjött a kedvem, hogy vérben és sárban dagonyázó lovagokról olvassak. A könyv ki is elégítette ezen vágyaimat, meg nem is.

A Hét Királyság lovagja Dunk és Egg története, a kicsit együgyű, de jó szívű és jót akaró kóbor lovagé, és a mellé szegődő kopasz, Egg névre hallgató fegyverhordozó fiúé, akinek igencsak felvágták a nyelvét, és sokszor előbb beszél, csak utána gondolkozik. A kötet három novellát tartalmaz, amelyben egymástól teljesen elkülönülő történetekben ismerhetjük meg Dunk és Egg találkozását, valamint két későbbi kalandját. A novellák nagyjából 100 évvel a Trónok harca történései előtt játszódnak, így a Hét Királyság trónján még javában a Targaryanek ülnek, Westeros pedig tele van egymás ellen ármánykodó házakkal és megrendezésre váró lovagi tornákkal. Persze mindenkinek van valami sötét titka és egy bosszúra szomjazó ellenlábasa, úgyhogy csak idő kérdése, mikor robbannak ki kisebb-nagyobb csaták és párbajok.

Kezdem rögtön a negatívummal. Bár a Hét Királyság lovagjai valóban magában hordozza a Trónok harca hangulatát, sztorijai az "anyaköteteknél" jóval egyszerűbb történetszálakkal operálnak. Hirtelen majdnem hozzátettem, hogy kevesebb szereplővel is, de ez nem feltétlen igaz, hiszen a lovagi tornás sztoriknál azért szép számmal durrogtatja Martin a neveket. A fordulatok kilométerekről egyértelműek és kitalálhatók, szóval ha valaki le akarja rágni a körmét az izgalmaktól, annak nem ajánlható tiszta szívből a könyv. Ráadásul a Trónok harcánál jóval "szelídebb" a kötet, értve ez alatt, hogy jóval kevesebb szex és erőszak található benne. Utóbbiból azért akad, és olyankor hozza a Trónok minőségét, csak kissé furcsának hat, hogy az idő nagy részében olyan, mintha egy tiniknek szóló romantikus lovagregényt olvasna az ember, aztán hopp, nicsak egy lefejezés. Ezt az ambivalenst érzést erősítik az illusztrációk is, amik egyébként tényleg gyönyörűek, de nem csodálkoznék, ha pár könyvekben és sorozatokban nem jártas szülő csak futó belelapozás után megvenné 10-11 éves gyerekének, amolyan igazán magyaros "rajzok vannak benne, biztos gyereknek való" hozzáállással.

A történetek egyébként teljesen rendben vannak, kellően szórakoztatók, és könnyen visszarántják az embert Westerosba. A legelső novella, A kóbor lovag dolgozza fel Dunk és Egg találkozását, apró bepillantást nyerünk mindkettejük múltjába, láthatjuk, ahogy a kezdeti döcögő lépéseket követően a férfi és a kisfiú egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Dunk pedig részt vesz élete első lovagi tornáján, ami persze nem úgy alakul, ahogy azt szerette volna. A felesküdött kard a középső, és - számomra - legkevésbé jól sikerült kisregény. Ez már később játszódik, bár nincs kimondva, hogy pontosan mennyivel később. Dunk és Egg között szinte apa-fiú kapcsolat alakult ki az idők folyamán, és a történetben épp egy egykor nagy nevű, mára azonban kihalóban lévő házhoz szegődnek el szolgálatba. Ez a sztori annyira nem tetszett, mert amilyen hosszú és alapos volt a felvezetés, a végére lett egy csomó félbehagyott vagy értelmetlen szál, és egy kurta-furcsa befejezés. A rejtélyes lovag ezzel szemben elejétől a végéig lekötött. Dunk és Egg egy újabb lovagi tornára érkeznek, ahol látszólag mindenkinek megvan a maga hátsó szándéka, és ahol még a bundázott meccset is bundázzák. Martin remekül építi fel a feszültséget, értően adagolja a titkokat, hogy aztán a végén egy az egész királyságra kiható összeesküvésbe torkolljon az egész.

Martin nem tagadottan egy egész sor Dunk és Egg novellát szeretne írni, a tervek szerint összesen tizenkettőt. Aki kicsit is jártas a Trónok harca világában, már tudja, hova fog kifutni kettejük története, és ebből egyértelmű, hogy még nagyon az elején járunk. Most még mindketten kicsit kiforratlanok és ügyetlenek, és sokszor a jó szándék nagyobb galibába sodorja őket, mint amibe egyébként kerültek volna. Mindenesetre mindketten szerethető karakterek, és szívesen olvasnám a többi kalandjukat is, de van egy olyan érzésem, hogy ez is olyan sorsra jut, mint a Trónok harca. Ha el is készülnek valaha a további novellák, az nem a közeljövőben lesz. Pedig az HBO máris egy Dunk és Egg sorozaton dolgozik, ami egyrészt örömteli, mert így van esély rá, hogy kettejük többi kalandját is megismerjük, másrészt viszont... csak nézzétek meg a Trónok harca utolsó pár évadát, amihez szintén nem volt könyves alapanyag.

Összességében csak ajánlani tudom a kötetet azoknak, akik egyébként is szeretik a lovagregényeket, vagy a Trónok harcát. Annál jóval szolidabb, de hordozza minden báját és hangulatát. Mondhatni kapudrog Westeros világához.

9/10