A Pókember - Hatalomátvétel után ismét kezembe került egy újabb kötet a Szukits kiadó Marvel Regénygyűjteményéből, ezúttal Stefan Petrucha írása. Legutóbb, elsősorban a Pókember játék miatt, hatalmas elvárásokkal ültem neki az olvasásnak, most viszont nem igazán tudtam, mire számítsak. A Deadpool filmeket imádom, egy-két képregényt is olvastam a témában, de a Deadpoolhoz fűződő viszonyom határozottan újabb keletű, mint a gyermekkori kedvenc Pókemberhez. Végül alapvetően nem csalódtam. A Praclik sztorija kellően elborult volt, a könyv stílusa pedig... nos, egyértelműen deadpoolos.

A nagypofájú zsoldost ezúttal maga a SHIELD bérli fel egy szupertitkos küldetésre - persze csak fű alatt, nehogy valaki is megsejtse. A kötet első oldalain már javában zajlik az akció, és Wade máris egy felhőkarcoló emeleti ablakából zuhan ki egy cuki kiskutyával. Csakhogy, mint az hamarosan kiderül, a kiskutya valójában nem az, aminek látszik, hanem egy hatalmas szörnyeteg. Deadpoolnak ki kell derítenie, ki a felelős a kutyusoknak álcázott szörnyek elterjesztéséért, és közben minden útjába eső, szörny-identitású ebet hidegre tenni. Ahogy telik az idő, bejön a képbe még egy dögös csaj, egy robot kormányügynök, néhány pszichopata, meg pár szuperhős cameo, az ügy egyre kacifántosabb, a helyszínek pedig egyre véresebbek lesznek.

Bár még el sem készült végig, a Trónok harca már így is több könyves spin-offot tudhat magáénak, például a Targaryan házról szóló Tűz és vér című kötetet, vagy a bejegyzés tárgyát, a Dunk nevű kóbor lovagról, és Egg nevű fegyverhordozójáról szóló kisregény-gyűjteményt. Egy ideje már a polcomon pihen A Hét Királyság lovagja, tudat alatt alighanem arra vártam, hogy egyszer majdcsak kijön a Trónok harca hatodik kötete, és előtte majd hangulatkeltőnek jó lesz. Csakhogy a The Winds of Winter még mindig sehol - és a jelek szerint még pár évig nem is lesz -, nekem meg valamiért megjött a kedvem, hogy vérben és sárban dagonyázó lovagokról olvassak. A könyv ki is elégítette ezen vágyaimat, meg nem is.

A Hét Királyság lovagja Dunk és Egg története, a kicsit együgyű, de jó szívű és jót akaró kóbor lovagé, és a mellé szegődő kopasz, Egg névre hallgató fegyverhordozó fiúé, akinek igencsak felvágták a nyelvét, és sokszor előbb beszél, csak utána gondolkozik. A kötet három novellát tartalmaz, amelyben egymástól teljesen elkülönülő történetekben ismerhetjük meg Dunk és Egg találkozását, valamint két későbbi kalandját. A novellák nagyjából 100 évvel a Trónok harca történései előtt játszódnak, így a Hét Királyság trónján még javában a Targaryanek ülnek, Westeros pedig tele van egymás ellen ármánykodó házakkal és megrendezésre váró lovagi tornákkal. Persze mindenkinek van valami sötét titka és egy bosszúra szomjazó ellenlábasa, úgyhogy csak idő kérdése, mikor robbannak ki kisebb-nagyobb csaták és párbajok.

2013-ban berobbant és azonnal az eladási listák élére ugrott az addig ismeretlen szerző, Robert Galbraith Kakukkszó című könyve. Nem sokáig tartott, míg valaki rájött, hogy Galbraith nem más csupán, mint egy álnév, egészen pontosan J.K. Rowling álneve, amivel új, szigorúan felnőtteknek íródó krimisorozatát szerette volna elkülöníteni a Harry Potter szériától. Ez aztán még inkább megdobta az eladásokat, és sorra jöttek a mogorvának tűnő magánnyomozó, Cormoran Strike, és talpraesett titkárnőjének, Robin Ellacott kalandjait taglaló kötetek. A kezdeti kötetek színvonala kiemelkedően magas volt, így, habár később valamennyit esett, a későbbi regényekre sem lehet panaszunk. Magyarul legutoljára a Halálos fehér című negyedik kötet jelent meg (angolul azóta kijött az ötödik is, és habár a magyar megjelenést biztosra vehetjük, egyelőre nincs hír felőle), amit a hétvégén végre sikerült kivégeznem.

Egy év telt el a shacklewelli hasfelmetsző elfogása óta. Robin hozzáment Matthew-hoz, Strike tovább fejlesztette az irodát, és a visszatérő Robin mellett már két újabb alkalmazottja is van. Az üzlet a sorozatgyilkos leleplezésével járó hírverésnek köszönhetően robog, és habár még mindig szinte egyik napról a másikra élnek, már megtehetik, hogy megválogatják az ügyfeleiket. Egy nap egy zavart fiú, Billy ront be Strike-hoz, és arról hadovál, hogy gyerekkorában tanúja volt egy gyilkosságnak. Mielőtt többet elárulhatna, a rendőröktől megijedve elszalad, de az ügy felkelti Strike érdeklődését. Alig kezd el nyomozni a maga szakállára, kapcsolatba lép vele egy parlamenti képviselő, és felbéreli, hogy nézzen utána Billy bátyjának, aki zsarolással próbál pénzt kifacsarni tőle. Robin és Strike hamarosan az arisztokrácia titkokkal, álruhákkal és hazugságokkal teli világában találják magukat, és a zsarolási ügybe hamarosan belerondít egy halott is.

Ezt a könyvet tűkön ülve vártam, mióta megtudtam, hogy kijön egy regényként íródott előzmény az Insomniac Games Marvel's Spider-Man című Playstation játékához. A játékot imádtam, hosszú heteket töltöttem New York felhőkarcolói között hálóhintázva, hogy megoldjam az Ördög Lehelete és a titokzatos Mr. Negatív rejtélyét. Épp ezért a léc magasan volt, és az előzményregénynek nem teljesen sikerült ezt megugrania.

Peter Parker immáron hét éve tesz rendet Pókemberként New York városában. Egyszer már úgy tűnt, sikerült megszabadulnia a Vezér néven is ismert Wilson Fisktől, de a férfi ismét feltűnt a színen, ráadásul a nép embere, a szegények megsegítője szerepében tetszeleg. Egy este Pókember egy elhagyatottnak tűnő építkezésen különös, új ellenfélbe botlik, aki ugyanolyan erőkkel bír, mint ő maga, ráadásul nem sokkal később ez az ismeretlen Pókember-ruhában végez egy piti bűnözővel. Yuri Watanabe hadnagynak azonban feltűnnek bizonyos eltérések a gyilkos jelmezén, így szövetségre lép az igazi Pókemberrel, hogy együtt juttassák rács mögé a Vezért, akinek a jelek szerint valami köze van a másolathoz.

Nick Cutter Mélység című regénye egy ideje már a polcomon hever, és már a beszerzése előtt is sokáig szemeztem ezzel a könyvvel. A fülszöveg nagyon bejött, volt benne valami ellenállhatatlanul ZS-kategóriás, de mégis csábító - nálam ez egyébként sem meglepő, imádom a "gagyi" horrorokat. A borító erre még rá is tesz egy lapáttal, ezerszer látott "tenyér az ablaküvegen" sablont durrogtatja, már csak a "Not Penny's boat" felirat hiányzik róla. Szóval, a jelek biztatóak voltak, de eddig nem sikerült rávennem magam az olvasásra, mindig találtam valami jobbat, valami mást, amit akkor és ott szívesebben olvastam volna. Aztán két hete végre rászántam magam. Horrort akartam, de most valami másra vágytam, nem Kingre, így aztán a Mélysége lett a kiválasztott. Az eddig ismeretlen író könyve jött, látott és győzött, per pillanat épp a másik két megjelent regényére vadászom, azt hiszem, Cutter is felkerült Stephen King, Joe Hill és Michael Crichton közé a kedvenc írók képzeletbeli listájára. A Mélységet tulajdonképpen úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy a Gömb, A dolog és a Halálhajó (az Event Horizon féle, nem az óceánjárós) szerelemgyereke, némi Lovecraftos beütéssel. Más kritikák még Clive Barker munkásságához is hasonlítják, de én nem fedeztem fel erre utaló jeleket - szerencsére, ugyanis jómagam valamiért nem szeretem Barker műveit.

A világot súlyos járvány sújtja, melyet nemes egyszerűséggel csak úgy neveznek: a Kór, vagy a Betegség. Tulajdonképpen egy végletekig felturbózott Alzheimerről van szó, a beteg először elfelejt mindenféle dolgokat, míg végül a teste egyszerűen elfelejt működni, a szervei leállnak és a páciens meghal. Már ez is egy érdekes sztori alappillére lehetne, de Cutternél ez csak red herring, egy csali, hogy a szereplőket oda juttassa, ahova: a Mariana-árok mélyére, tizenegy kilométerrel a tengerszint alá, ahol egy különös anyagot fedeznek fel, az ambróziát, ami nem csak a Kórt gyógyíthatja, de a jelek szerint ez lehet az örök fiatalság forrása. Három tudóst küldenek le egy tenger alatti bázisra, hogy tanulmányozzák az anyagot, ám hamarosan megszakad velük minden kapcsolat, az egyikük pedig elképzelhetetlen sebektől eltorzítva, holtan bukkan fel a víz alól a bázis mentő-tengerealattjáróján. A maradék két lent levő tudós egyikétől, Clayton Nelsontól különös üzenet érkezik, melyben az öccsét, Luke-ot követeli. Az állatorvos Luke, habár már évek óta nem látta a bátyját, és egyébként sincsenek túl jó kapcsolatban, a kormány felkérésére a helyszínre utazik, és a katona Alice társaságában alászáll a pokolba - szó szerint. A tengeralatti bázison ugyanis olyan erő szabadult el, amely ép ésszel fel sem fogható. Luke és Alice egyre-másra elviselhetetlen borzalmakba botlanak, és versenyt futnak az idővel, hogy még az előtt kijussanak a felszínre, mielőtt teljesen megbomlana az elméjük.