Szegény MCU-nak elég döcögősen megy mostanság. Ugye papíron 2019. júniusában jelent meg a Pókember - Idegenben, ami az MCU 3. fázisának zárófilmje volt, amolyan epilógus a grandiózus Végjáték után. Azóta nem jelent meg Marvel film, hiszen a vírushelyzett miatt szerencsétlen Fekete Özveggyel már egy éve tili-toliznak (habár, úgy néz ki, azt júliusban végre tényleg láthatjuk, ha törik, ha szakad), így hát a vadonatúj MCU-sorozatokra szakadt a felelősség, hogy beröffentsék a 4. fázist. Ha ez nem lett volna elég, még ott is volt egy kis kavar, hiszen eredetileg a Falcon and the Winter Soldier lett volna az első sztori, de a karanténforgatások miatt végül a bejegyzés tárgya, a WandaVision lett a befutó. Nem mintha panaszkodnék, sőt, őszintén szólva, ha hinni lehet a híreknek, hogy a 4. fázisban egyre jobban előtérbe kerül a mágia, a multiverzum és az egyéb, kissé elvontabb témák, akkor keresve sem találhattak volna jobb alanyt ennek felvezetésére.

Wanda Maximoff és férje, Vízió békésen éldegélnek Westview városában, ahol az utcák és emberek fekete-fehérek, az egysoros poénokon láthatatlan közönség kacag, és idillibb már nem is lehetne a helyzet. Ahogy telik az idő, a nyugodt hétköznapokba egyre több furcsaság tolakodik be, valaki rádión próbál kapcsolatba lépni Wandával, különös idegenek jelennek meg a városban, Wanda egyik pillanatról a másikra terhes lesz, majd ikreket szül, és valahogy az egész helyzetet körbelengi az érzés, hogy valami nem stimmel. Eközben kiderül, hogy Westview városát egy ismeretlen pajzs veszi körül, minden, ami bent történik, csak káprázat, és a SWORD ügynökség (a SHIELD kvázi utódja a Hidrás balhé után) próbálja kideríteni, ki börtönözte be Wandát ebbe az álomvilágba - már ha nem ő tette magával.

Mikor pár éve bejelentették, hogy J.J. Abrams tévésorozatot készít, ami Stephen King Castle Rock nevű, kitalált maine-i városában játszódik, a rajongók úgy várták, akár a messiást. Bár már akkor is titkolóztak a koncepcióval (nem is Abrams lenne), annyi biztos volt, hogy évados antológia lesz, tehát minden évben új történetet kapunk, melyeket a kisváros és lakói kötnek össze. Aztán az első évad jött, és... felemás sikert aratott. A Stephen King hangulatot nagyon eltalálták, a történet kellően titokzatos volt, a megvalósítás pedig príma. Egyetlen gond volt vele: a befejezést kissé túlcsavarták, így nagyon nehéz volt követni, mi is történik a képernyőn, és nem is igazán magyaráztak meg benne semmit. De pont ez a szép az évados antológiákban - új év, új esély.

A második évad sztorija kiterjeszti kicsit a térképet, így bekerül a képbe a Castle Rock szomszédságában fekvő Jerusalem's Lot is. Stephen King rajongóinak ismerős lehet a hely, itt játszódik a vámpírokkal operáló Borzalmak városa. Ide érkezik meg Annie Wilkes, lányával az oldalán, és rögtön a határon baleseteznek egyet a kocsijukkal. A javítás idejére kénytelenek megszállni Ace Merrill fogadójában, és Annie nővéri állást vállal a helyi kórházban, de csak hogy hozzájuthasson a gyógyszereihez, amit szörnyű látomásai ellen szed. Ace apja, a rákos Merrill papa halála előtt szeretné kibékíteni vér szerinti fiait két szomáliából fogadott gyermekével, ám az ellentétek egyre fokozódnak, és ez a városra is kihatással van. Egy este Annie lánya, Joy látja, amint Ace molotov koktélokat készít, hogy felgyújtsa fogadott húga házát, ezért másnap a férfi beállít hozzájuk. Annie egyedül van otthon, és Ace fenyegetőzése csak ront a tévképzetein, ezért végez a férfival.

Nyolc epizód. Ennyi csupán a legelső Star Wars sorozat első évadja, és ez egyszerre sok és kevés neki. Sok, mert ha néhány felesleges sallangot és mellékszálat kivágunk, a főszál története simán elfért volna egy hosszabb mozifilmben, és milyen film lett volna az, te jó ég! És kevés, mert habár ebben a 8 részben is vannak filler részek, ennek ellenére a teljes évad olyan volt, mintha csak egy hosszabb sorozat pilot epizódját láttuk volna. Ezen nem segített az sem, hogy az első epizódok alig érték el a fél órás hosszt. Mindenesetre a minőségre nem lehet panasz, a látvány elsőrangú, és Star Warshoz illő, a történet pedig épp kezd beindulni, szóval alig várom a még idén érkező második évadot.

A titokzatos, mandalór páncélt viselő fejvadász, a csak Mandónak nevezett férfi kalandjait követhetjük, aki a jók között is a legjobb. Ha piszkos ügyed van, hozzá kell fordulnod, persze csak ha nem túlságosan piszkos, mivel Mandónak megvan a saját erkölcsi rendszere. Egy nap felkérést kap egy a bukott Birodalomnak hű gazfickótól: el kell hoznia egy célszemélyt egy bolygóról, lehetőleg élve. A helyszínen Mando meglepve látja, hogy a célszemély valójában egy gyermek, aki az egykori Jedi mester, Yoda fajába tartozik - ezt persze csak mi tudjuk. Mando leadja a zsákmányt, ám aztán győz a jobbik énje, és visszalopja a gyereket, csakhogy ezzel sikerül magára haragítani mindenkit. A Birodalom maradványa és a fejvadászok céhe is vadászni kezd rá és a kölyökre, aki idővel különös képességeket kezd mutatni.

A Witcher univerzumhoz való kötődésem körülbelül ugyanúgy kezdődött, mint anno a Trónok harcánál. Tudtam a létezéséről, láttam könyvesboltokban a köteteket, de nem igazán izgatott a dolog. Aztán bejött a képbe a Witcher 3 játék, amitől eldobtam az agyam. Úgy összességében szeretem a szerepjátékokat, de nagyon gyorsan elunom magam rajtuk, így igazán felüdülés volt, hogy a lengyel CD Projekt Red stúdió játéka abszolút nem olyan volt, mint a legtöbb hasonló tematikájú játék. A világ mérete (szó szerinti és kulturális értelemben is) hatalmas volt, a küldetések ötletesek és abszolút nem sablonosak, a sztori és karakterek pedig szerethetőek. Már itt motoszkált bennem, hogy bizony el kéne olvasni az alapul szolgáló könyvsorozatot, de akkor még csak ötletszinten. Most viszont jött a Netflix sorozatverziója, ami ugyebár az első könyvnél veszi fel a fonalat, és most már biztos olvasnivaló lesz a későbbiekben a széria - még szerencse, hogy a Gabo Kiadó pont mostanában kezdte újra kiadni a köteteteket. Ugyan az első részhez egyelőre csak a borzalmas poszter-borítós kiadás van (be kéne tiltani az összeset), de a hírek szerint ha végeztek a teljes sorral, az elsőt is újra boltokba küldik, a többihez passzoló külsővel, szóval lesz mit várni.

A Vaják - vagy Witcher, kinek hogy - egy kvázi középkorban játszódó fantasy történet. Valamikor a múltban történt valami kataklizma, ami miatt a világot elárasztották a tündék, vámpírok, szörnyek és mutánsok, és elterjedt a mágia. Több iskolában is mutáns vajákokat képeznek ki, hogy felerősített képességeikkel vegyék fel a harcot a szörnyek ellen, persze jó pénzért cserébe. A köznép lenézi, sőt egyenesen megveti a vajákokat, mutáns korcsoknak tartják őket, mégis rászorulnak néha a segítségükre. Itt kezdődnek a könyvek, és így a sorozat is. Ríviai Geralt a vidéket járja, szörnyeket öl, és próbál túlélni napról napra. Kalandjai közben összetalálkozik a vándor dalnok Kökörcsinnel, aki félhivatalos bárdjává nevezi ki magát, valamint egy boszorkánnyal, Vengerbergi Yenneferrel, akivel pedig furcsa vonzalom köti össze, mely mintha nem lenne teljesen természetes. Eközben a kontinensen dúl a háború, a Nilfgaardi Birodalom egyik országot dúlja fel a másik után. Legújabb áldozatuk Cintra, melynek ifjú hercegnője, Ciri, egy végzetes éjszakán elmenekül a romokban heverő kastélyából, hogy haldokló nagyanyja utolsó szavainak eleget téve megkeresse Geraltot, mivel az asszony szerint a vaják a végzete.

Annak idején, mikor tévében ment ez a sorozat, nálam kimaradt. Jobban mondva csak egy-két részből láttam valamennyit, teljes epizódot szerintem egyáltalán nem. Az animált Godzilla sorozat nagyjából a '98-as film folytatásának tekinthető, abból visszatérnek szereplők, habár a jellemük és a külsejükön eszközöltek néha némi változtatást.

A sorozat alapja egy szörnykutató csapat, akit a filmből ismerős Nick Tatopoulos vezet. Van még biológusunk, Elsie, egy mérnök, Craven (ők is a filmből jöttek, de jelentősen eltérnek az ottani alteregójuktól), egy számítógépes guru, Randy, és a kötelező francia "kém", Monique. A film úgy ért véget (manapság ez már stáblistás jelenet lenne), hogy habár Godzillát és az újszülött szörnyeket elpusztították, egy tojás megmaradt. A sorozat elején Nick megtalálja ezt a tojást, épp mikor abból kikel az új Godzilla, és mivel Nicket látja meg először, rá tekint "mamájaként".

A Stephen King regényéből készült sorozatban Chester's Mill városára egy áthatolhatatlan bura borul. A könyv, és így vélhetően a sorozat is, a külvilágtól elzárt városlakók mindennapjait követi, amint egyre jobban eluralkodik a pánik és a félelem. Egyesek előnyt kovácsolnak a helyzetből, másokból előbújik a vadállat, megint mások csak ki szeretnének jutni.
Bemutató: 2013. június 24.

Az NBC-n bemutatkozó, Siberia című sorozatban egy csapat ember az említett országba utazik, hogy részt vegyen egy vadonatúj reality show forgatásán, csakhogy hamarosan szó szerint a lét lesz a tét, mikor a szereplők szép egyesével hullani kezdenek, a producerek és a helikopter, ami hazavihetné embereinket, egyszerűen felszívódnak. Bemutató: 2013. július 1.