2013-ban berobbant és azonnal az eladási listák élére ugrott az addig ismeretlen szerző, Robert Galbraith Kakukkszó című könyve. Nem sokáig tartott, míg valaki rájött, hogy Galbraith nem más csupán, mint egy álnév, egészen pontosan J.K. Rowling álneve, amivel új, szigorúan felnőtteknek íródó krimisorozatát szerette volna elkülöníteni a Harry Potter szériától. Ez aztán még inkább megdobta az eladásokat, és sorra jöttek a mogorvának tűnő magánnyomozó, Cormoran Strike, és talpraesett titkárnőjének, Robin Ellacott kalandjait taglaló kötetek. A kezdeti kötetek színvonala kiemelkedően magas volt, így, habár később valamennyit esett, a későbbi regényekre sem lehet panaszunk. Magyarul legutoljára a Halálos fehér című negyedik kötet jelent meg (angolul azóta kijött az ötödik is, és habár a magyar megjelenést biztosra vehetjük, egyelőre nincs hír felőle), amit a hétvégén végre sikerült kivégeznem.

Egy év telt el a shacklewelli hasfelmetsző elfogása óta. Robin hozzáment Matthew-hoz, Strike tovább fejlesztette az irodát, és a visszatérő Robin mellett már két újabb alkalmazottja is van. Az üzlet a sorozatgyilkos leleplezésével járó hírverésnek köszönhetően robog, és habár még mindig szinte egyik napról a másikra élnek, már megtehetik, hogy megválogatják az ügyfeleiket. Egy nap egy zavart fiú, Billy ront be Strike-hoz, és arról hadovál, hogy gyerekkorában tanúja volt egy gyilkosságnak. Mielőtt többet elárulhatna, a rendőröktől megijedve elszalad, de az ügy felkelti Strike érdeklődését. Alig kezd el nyomozni a maga szakállára, kapcsolatba lép vele egy parlamenti képviselő, és felbéreli, hogy nézzen utána Billy bátyjának, aki zsarolással próbál pénzt kifacsarni tőle. Robin és Strike hamarosan az arisztokrácia titkokkal, álruhákkal és hazugságokkal teli világában találják magukat, és a zsarolási ügybe hamarosan belerondít egy halott is.

Furcsa a viszonyom a klasszikus krimikkel. Klasszikus krimi alatt itt az Agatha Christie, Sherlock Holmes féle történeteket értem, amikor az olvasó "együtt nyomoz" a detektívvel. Egyrészt szeretem őket, mindig izgalmas találgatni, ki a gyilkos, mi lehetett az indíték, és örömet okoz, ha ráhibázok a tettesre. Másrészt viszont annyira nem izgat, hogy sok ilyen könyvbe belekezdjek, Agatha Christie-től is egyedül a Tíz kicsi négert olvastam, soha egy Poirot vagy Miss Marple könyvet, Sherlock Holmes-t pedig pláne nem. Pedig az ezekből készült filmeket imádom, és ezt a műfajt képviseli a Tőrbe ejtve is, még hozzá nem is rosszul.

Adva van egy krimiíró nagypapa, aki a születésnapján kb. a teljes családdal összeveszik, és másnapra már nincs az élők között. A rendőrök gyorsan lezárják a nyomozást: öngyilkosság - legalábbis minden jel erre mutat. Azonban egy titokzatos, címzés nélküli pénzes boríték formájában megbízás érkezik a híres nyomozó, Benoit Blanc számára, csatolva az író haláláról szóló újságcikket. Blanc nyomozni kezd, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az író nem öngyilkos lett, hanem valaki végzett vele.