Szegény MCU-nak elég döcögősen megy mostanság. Ugye papíron 2019. júniusában jelent meg a Pókember - Idegenben, ami az MCU 3. fázisának zárófilmje volt, amolyan epilógus a grandiózus Végjáték után. Azóta nem jelent meg Marvel film, hiszen a vírushelyzett miatt szerencsétlen Fekete Özveggyel már egy éve tili-toliznak (habár, úgy néz ki, azt júliusban végre tényleg láthatjuk, ha törik, ha szakad), így hát a vadonatúj MCU-sorozatokra szakadt a felelősség, hogy beröffentsék a 4. fázist. Ha ez nem lett volna elég, még ott is volt egy kis kavar, hiszen eredetileg a Falcon and the Winter Soldier lett volna az első sztori, de a karanténforgatások miatt végül a bejegyzés tárgya, a WandaVision lett a befutó. Nem mintha panaszkodnék, sőt, őszintén szólva, ha hinni lehet a híreknek, hogy a 4. fázisban egyre jobban előtérbe kerül a mágia, a multiverzum és az egyéb, kissé elvontabb témák, akkor keresve sem találhattak volna jobb alanyt ennek felvezetésére.

Wanda Maximoff és férje, Vízió békésen éldegélnek Westview városában, ahol az utcák és emberek fekete-fehérek, az egysoros poénokon láthatatlan közönség kacag, és idillibb már nem is lehetne a helyzet. Ahogy telik az idő, a nyugodt hétköznapokba egyre több furcsaság tolakodik be, valaki rádión próbál kapcsolatba lépni Wandával, különös idegenek jelennek meg a városban, Wanda egyik pillanatról a másikra terhes lesz, majd ikreket szül, és valahogy az egész helyzetet körbelengi az érzés, hogy valami nem stimmel. Eközben kiderül, hogy Westview városát egy ismeretlen pajzs veszi körül, minden, ami bent történik, csak káprázat, és a SWORD ügynökség (a SHIELD kvázi utódja a Hidrás balhé után) próbálja kideríteni, ki börtönözte be Wandát ebbe az álomvilágba - már ha nem ő tette magával.

Bár még el sem készült végig, a Trónok harca már így is több könyves spin-offot tudhat magáénak, például a Targaryan házról szóló Tűz és vér című kötetet, vagy a bejegyzés tárgyát, a Dunk nevű kóbor lovagról, és Egg nevű fegyverhordozójáról szóló kisregény-gyűjteményt. Egy ideje már a polcomon pihen A Hét Királyság lovagja, tudat alatt alighanem arra vártam, hogy egyszer majdcsak kijön a Trónok harca hatodik kötete, és előtte majd hangulatkeltőnek jó lesz. Csakhogy a The Winds of Winter még mindig sehol - és a jelek szerint még pár évig nem is lesz -, nekem meg valamiért megjött a kedvem, hogy vérben és sárban dagonyázó lovagokról olvassak. A könyv ki is elégítette ezen vágyaimat, meg nem is.

A Hét Királyság lovagja Dunk és Egg története, a kicsit együgyű, de jó szívű és jót akaró kóbor lovagé, és a mellé szegődő kopasz, Egg névre hallgató fegyverhordozó fiúé, akinek igencsak felvágták a nyelvét, és sokszor előbb beszél, csak utána gondolkozik. A kötet három novellát tartalmaz, amelyben egymástól teljesen elkülönülő történetekben ismerhetjük meg Dunk és Egg találkozását, valamint két későbbi kalandját. A novellák nagyjából 100 évvel a Trónok harca történései előtt játszódnak, így a Hét Királyság trónján még javában a Targaryanek ülnek, Westeros pedig tele van egymás ellen ármánykodó házakkal és megrendezésre váró lovagi tornákkal. Persze mindenkinek van valami sötét titka és egy bosszúra szomjazó ellenlábasa, úgyhogy csak idő kérdése, mikor robbannak ki kisebb-nagyobb csaták és párbajok.