Rég nem ülte meg film annyira a gyomromat, mint a Jó éjt, anyu! Már jó ideje terveztem a megtekintést, pár évvel ez előtt figyeltem fel ennek az osztrák mozinak a trailerére, ami egy rejtélyes, fordulatos, talán még természetfelettivel is operáló thrillert sejtetett. Múlt héten végre eljutottam odáig, hogy megnézzem, és habár nem pont azt kaptam, amit vártam, panaszkodni sem volt okom, mégis percekig döbbenten és zavarodottan néztem a legördülő stáblistát.

Lukas és Elias egy ausztriai tévésztár ikerfiai, akik egy világ elől meglehetősen elzárt házban élik a vidéki gyerekek életét - a közeli erdőben játszanak, felfedezik a szántóföldeket, egy közeli tóban fürdenek. Anyjuk egy nap az egész arcát eltakaró kötésekkel érkezik vissza a plasztikai sebésztől, és habár először úgy néz ki, semmi sem változott, a két gyereknek gyanús lesz az asszony egyre távolságtartóbb viselkedése. Úgy gondolják, a kötések alatt nem is az igazi anyjuk rejtőzik, így aztán nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék az igazat.

A film lassan indul be. Nagyon lassan. Komótos tempóban megismerkedünk a gyerekekkel, illetve saját szemünkkel is megtapasztalhatjuk a gyanús körülményeket, mindezt hosszú, kínos csendek kíséretében. Az elején még meg is állapítottam magamban, hogy thrillernek túlzás hívni a mozit, legfeljebb egy rejtélyes, titkokkal teli dráma az egész. Aztán, nagyjából a film közepén, megindul a "nyomozás", és az események felpörögnek. Hatalmas hiba volna ennél többet elárulni, úgy a leghatásosabb megtapasztalni ezt a filmet, hogy előtte semmit sem tudunk róla. Természetesen vannak fordulatok, némelyik átlátszóbb, más nem annyira, de bizton állíthatom, mindenkinek lesz min meglepődni.

Nálam gyerekszereplőkkel operáló filmek sarkalatos pontja tud lenni a gyerekek színészi tehetsége. A legtöbb film csúnyán el tud vérezni ilyen téren, de a Jó éjt, anyu! esetében ezzel nincs probléma. Hollywoodi filmeken nevelkedetteknek kicsit túlságosan "közép-európai" lehet a Elias és Lukas Schwartz alakítása, de összességében - és főleg a végkifejlet fényében - abszolút reálisnak és odaillőnek találtam a sokszor kicsit tompa, élettelen színészkedést. Látszott rajtuk a vívódás, amikor kellett, és hogy sokszor nincsenek tisztában, mi miért történik és mit miért tesznek. A másik főszereplő, persze, az anyuka, az ő rideg megközelítése is értelmet nyer a film folyamán, így az ő alakítására sem lehet panasz.

Ha valamit fel lehet róni hibaként, az a túlságosan nagy kontraszt az eleje és a vége között, jobban mondva a már említett lassúság. Nem túl hosszú film, de így is legalább 10-15 perccel hosszabb a kelleténél, túl sok időt tölt olyan jelenetekkel, amik olyan fordulatok sejtetéseként kerültek be, melyeket egy tapasztaltabb mozinéző az első 2 perc után kitalál. Aztán egy éles váltás után az egész átmegy... valami egészen másba.

Összességében nagyon bejött a film, erőteljes megvalósítással, és teljesen félrevezető sztorivezetéssel. Nagyon látszik rajta, hogy közép-európában készült, de aki képes túltenni magát ezen, az remekül fog szórakozni rajta. Azt azonban muszáj kiemelnem, hogy a film valóban egy kőkemény thriller, és megtekintését csak erős idegzetű nézőknek ajánlom.

9/10