Teljesen véletlen bukkantam erre a filmre, eddig valahogy teljesen elkerült, még a híre is. Talán egy kritikát vagy cikket olvastam róla, már nem emlékszem pontosan, viszont az biztos, hogy a főszereplő rémség egy távoli, homályos képén akadt meg a szemem. Valahogy annyira groteszk és furcsa volt, hogy rögtön eldöntöttem: nekem ezt látnom kell mozgásban is.

A nyolc éves, autista Oliver nem tud beszélni, okostelefonján lévő, direkt erre a célra kifejlesztett alkalmazás segítségével kommunikál a külvilággal. Az iskolában folyton csúfolják, a szülei pedig egyre többet vitatkoznak, így aztán nem csoda, hogy Oliver egyre többször merül el saját, magányos világában. Amikor a kisfiú mobilja a szemétkedő iskolatársai miatt elveszik, a parkolóőrként dolgozó apja hazavisz egy tabletet a talált holmik közül. Egy idő után a tableten egy különös mesekönyv  jelenik meg a barátokra vágyó szörnyről, Larryről, aki lassan de biztosan kezd valóságos alakot ölteni, és arra készül, hogy visszavigye új barátját a saját világába.

Nem ez lesz a legemlékezetesebb horrorfilm, amit látni fogok, az tuti, viszont megvan a maga bája a sztorinak és a megvalósításnak is. Kicsit ugyan szájbarágós a "tanulság", miszerint ne barátkozz online, a valódi barátok sokkal jobbak, de szerencsére még épp az emészthető határon belül van. A látványra sem lehet panasz, Larry kellőképp félelmetes akkor is, ha látjuk, és akkor is, amikor éppen nem. Kicsit a Démonok között 2 Görbe embere jutott róla eszembe az aránytalan végtagjaival és az állandó görnyedésével, amivel az arcát szerette volna takarni.

Az Olivert alakító Azhy Robertsonnak nem lehetett könnyű dolga, hiszen horrorfilmek gyerekszereplőit eljátszani eleve nehezített pálya, pláne, hogy Oliver autizmusa miatt neki rögtön korlátozottak voltak az eszközei. Ennek ellenére jól vette az akadályt, a kisfiú a maga csendes, furcsa módján nagyon is kedvelhető lett, akiért érdemes aggódni. A szülőket alakító színészekre sem lehet semmi panasz, bár igazából nem nyújtottak semmi kiemelkedőt, nem is rítt ki nagyon az alakításuk. Ritka az olyan horror, amiben nincs legalább egy idegesítő karakter, de a Gyere játszani! közéjük tartozik. 

Utólag tudtam meg, hogy a mozi igazából egy rövidfilmen alapult. Jómagam imádom a rövid, max 5-10 perces rövidfilmeket horror és sci-fi műfajban, így aztán rögtön vadászni kezdtem erre is. Az egyszerűen csak Larry címre hallgató rövidfilm az egészestés változatban is helyet kapó jelenetet dolgoz fel, kicsit más végkifejlettel, mint a bővített változatban. Aki szereti az efféle csemegéket, annak érdemes lehet rápillantania.

Ebben a mozi-ínséges időben kis túlzással már az is jó napnak számít, ha az ember belebotlik egy teljesen új filmbe, de ha az a film még egész jó is, az tényleg ünneplésre adhat okot. Ahogy korábban már írtam, a Gyere játszani! nem fogja megváltani a világot, de egy könnyed, esti kis rettegéshez tökéletes alapot adhat. Vér szinte abszolút nincs benne, ha valaki csak a légkör és a "félelem" miatt szereti a horrorokat, a mozi azoknak is elnyerheti a tetszését.

7/10