Egy ideje amolyan lassú lefolyású Stephen King filmmaratont tartok. A fejembe vettem, hogy minden hivatalos King-adaptációt megnézek, kortól és minőségtől függetlenül. Nem sietek vele, ez időnként havonta, kéthavonta egy-két filmet jelent, de előbb vagy utóbb mindre szeretnék sort keríteni. Nagyjából bemutatási sorrendben haladok, s bár vannak kisebb-nagyobb kilengések, eddig ezt tartom is. Így került terítékre nemrég a Christine című regény adaptációja, ami ugyebár egy gyilkos autóról szól, és az alapötlet abszurdsága ellenére egy igazán remek könyv, és az adaptációk közül is a jobbak közé tartozik.

Arnie Cunningham a szokványos kocka srác, akit mindenki csesztet, nőügyei nem léteznek, és a suli aktuális menő focistáján, Dennisen kívül nincs egy barátja sem. Az iskolaév első, megaláztatásokkal teli napját követően Arnie szeme megakad egy eladó roncsautón, és habár tudja, hogy a szülei nem helyeselnék, megvásárolja a kocsit, amit/akit az előző tulaj bátyja Christine-nek nevez. Ahogy elkezdődik Christine felújítása, Arnie is gyökeresen megváltozik: hirtelen tele lesz önbizalommal, felszedi az iskola legújabb diákját, a gyönyörű Leigh-t és mindenhova az alaposan kikupált autóval jár. Aztán az önbizalom lassan agresszióba és gonoszságba vált, és a kisvárosban hullani kezdenek az emberek, konkrétan azok, akik valaha keresztbe tettek Arnie-nak. Ráadásul a halálesetek helyszínén szinte kivétel nélkül egy Christine-hez hasonló autót láttak. Dennis és Leigh nyomozni kezd, és lassan meggyőződésükké válik, hogy az autó már Arnie előtt is számtalan halálesetért felelős volt.

Technológia szintjén ez a film a mai napig simán megállná a helyét. Nincsenek benne hatalmas, CGI-t igénylő jelenetek, ellenben vannak menő autós üldözések és látványos gyilkosságok - még ha magukat a halálokat nem is igazán látjuk. A képi megvalósítás viszont zseniális. Mikor Christine kijavítja magát, vagy a benzinkút felrobbanása után lángolva guruló autó mind olyan jelenet, ami egy életre beleégett egy egész generáció agyába.

Az egyetlen, ami miatt esetleg kilógna a mai kínálatból, hogy lassú. Lassan épül és fokozódik a feszültség, amit manapság ritkán visel el a közönség - legfeljebb egy sorozat esetén. Ennek ellenére azt mondom, hogy ez a történet megkövetelte ezt a fajta megközelítést, sőt, odáig megyek, hogy még így is ráfért volna legalább fél óra. Ami a könyvben fokozatos romlás volt Arnie esetében, az a filmekben inkább kisebb-nagyobb ugrások képében valósult meg, mert nem volt idő az ennél fokozatosabb kidolgozásnak. Dennisék nyomozása pedig, ami a regény második felét kitette, tulajdonképpen 3-4 jelenetben volt kifejtve. Ez egyébként kifejezetten rosszul esett, a könyvben nagyon szépen fel volt építve a "vajon Arnie ül a gyilkos kocsi volánja mögött, vagy az autó magától cselekszik" szál, ami a filmből feltűnően hiányzott.

A színészek egyébként nem rosszak, egyedül a garázstulajdonosnál éreztem azt, hogy iszonyat ripacs módon túljátssza a karakterét. Az Arnie-t alakító Keith Gordon fantasztikus munkát végzett, teljesen hihetően alakítja mind a szemüveges lúzert, mind pedig a könyörtelen, kattant rossz fiút. Sajnos a film kiegyensúlyozatlansága miatt a pozitív hősök, Dennis és Leigh, itt csak fontosabb mellékszereplőként funkcionálnak, akik ugyan kellettek a végkifejlethez, de a mozi egyértelműen Arnie-t és Christine-t helyezi a középpontba. Ezzel nincs is probléma, a könyvekben is fontos szerepet töltenek be, de ott volt egy másik oldal is. 

Összességében, mint azt az elején már mondtam, a Christine határozottan egy jobb King-adaptáció. Méltó az alapanyaghoz, melyet a Mester a karrierje hajnalán és csúcsán készített, John Carpenter pedig igazán remek munkát végzett, mikor vászonra vitte a történetet. Vannak hibái a mozinak - feltűnőek és kevésbé feltűnőek egyaránt -, de az összkép mégis egységes, működőképes és szórakoztató.

8/10