A Netflixen szinkronosan is fellelhető Csörgőkígyó című "horror" tulajdonképpen a "van-e jogunk ölni azért, hogy egy szerettünk élhessen" morális kérdés köré épül, és sajnos meg is látszik rajta, hogy nincs sok puskapor, mivel az egyébként sem túl hosszú másfél órás film is legalább 20-30 perccel hosszabb, mint amit a téma - és a megvalósítás - indokolna.

Az egyedülálló Katrina kislányával a sivatagon keresztül utaznak a nagymamához. Természetesen elmegy a térerő, és rá pár percre a kocsi defektet kap. Amíg Katrina kereket cserél, lánya, Clara elkóborol, és megmarja egy csörgőkígyó. Az idő szorít, Katrina jobb híján egy közelben álló lakókocsihoz viszi a kislányt, aminek a különös lakója biztosítja, hogy vigyáz rá, amíg Katrina végez a kerékcserével. Mikor azonban az megvan, és a nő visszamegy a lakóautóhoz, az Clarát leszámítva teljesen üres, és látszólag a lány is jól van, lábáról eltűnt a kígyóharapás. A biztonság kedvéért azért Katrina elviszi a legközelebbi kisváros kórházába, ahol egyszer csak meglátogatja őt egy férfi, és azt mondja, a nő fizesse meg a gyermeke életét: lelket lélekért. Katrinának napnyugtáig van ideje kioltani egy életet, különben a kislánya meghal.

Innentől kezdve a film tulajdonképpen 7 óra leforgása alatt játszódik, mely során Katrina végigveszi a lehetőségeit. Nyomozása során kiderül, hogy a kisvároshoz számtalan eltűnés és haláleset kötődik, és az utcán egyre-másra belebotlik az újságokban szereplő holtakba. Voltaképpen ez az a vonal, ami miatt akár - kis jóindulattal - ráaggatható a filmre a horror jelző. A halottak felbukkanása általában ötletes, főleg, ahogy néha felvillantják, hogyan haltak meg. Azonban ezt leszámítva egy drámával állunk szemben: Katrinának döntenie kell, gyilkol-e azért, hogy a lánya éljen. A válasz természetesen igen, szóval megkezdődik a tervezgetés, de persze semmi nem úgy alakul, ahogy azt a nő szeretné.

A csörgőkígyó nem egy rossz film. Jó sem, de egy megtekintést szerintem megér, ha van egy unalmasabb másfél óránk. Ráadásul a végén engem még sikerült is meglepniük, mert nem a legkézenfekvőbb megoldás lett a zárás, de ez igazából személyfüggő. Ennek ellenére még mindig azt állítom, hogy ez a sztori 45-60 percben (mondjuk egy Végtelen határok vagy Homályzóna epizód képében) sokkal jobban működött volna. Így másfél órára kihúzva a film közepén egyre többször nézegettem az órát, hogy haladjunk már.

5/10