Ez az a film, amit úgy hirdetnek, hogy a thriller, amiben egy kismama rájön, hogy a Sátán gyermekével terhes. Kár, hogy a mozi nem erről szól. Mindenesetre ez szerencsére cseppet sem ront az élményen, s habár a Rosemary gyermeke idén tölti be az 52. születésnapját, ez nem, vagy csak alig látszik rajta. Nem szabad egy vérgőzös, gyilkosságokkal teli horrort várni, korához illően a cselekmény lassan bontakozik ki, hagynak időt a karakterekre, de közben végig hátborzongató légkör lengi be a jeleneteket.

Rosemary és színész férje, Guy új lakásba költözik egy ódon társasházban, amelyben a legendák szerint meghalt egy híres boszorkány férfi. Rosemary gyorsan összebarátkozik a szomszéd idős párnál lakó, hányatott sorsú lánnyal, Terryvel, ám pár napra rá Terryt holtan találják az utcán. Habár vannak pletykák, miszerint kilökték az ablakon, egy búcsúlevél megtalálása után az ügyet lezárják azzal, hogy öngyilkos lett. Rosemary egy este átmegy a szomszédokhoz, a különös Minnie-hez és Romanhez, és habár nem szívesen, de a férje is csatlakozik hozzá. Hamarosan azonban már Guy jár át egyre gyakrabban az idős párhoz, és egyre titkolózóbb lesz. Rosemary, mivel úgy érzi, kezdenek eltávolodni egymástól, közli férjével: ideje gyermeket vállalniuk. A nő terhes lesz, de Guy egyre furcsábban viselkedik. Mikor egy közeli barátjuk meghal, épp mielőtt el akart volna mondani valami fontosat Rosemarynek, az asszony gyanítani kezdi, hogy a születendő gyermekét boszorkányok akarják megszerezni, hogy feláldozzák a Sátánnak.

Jó darabig ültem ezen a poszton, mert szinte lehetetlenség erről a filmről úgy írni, hogy ne lőjek el semmit a sztoriból. Vétek volna többet mondani, Rosemary elméjének elborulása fokozatosan van felépítve, míg a végére már a néző sem lehet teljesen biztos, hogy ez az egész valóban megtörténik-e, vagy csak a nő tévképzete. Mia Farrow remekül hozza a szerepet, teljesen hihetően hozza mind a naiv, életvidám, mind pedig a gyermekéért aggódó agresszív anyatigris szerepét. A többi szereplőre sem lehet panasz. A régi moziknál néha kicsit erőltetettnek látszik a színészkedés, de egy-két kirívó példát eltekintve - Roman és az italos tálca, te jó ég! - itt ezzel nem volt gond.

Összességében a Rosemary gyermeke egy nagyon jó thriller, amin a szereplők ruházatát és haját leszámítva egyáltalán nem fogott az idő. Még ma is szórakoztató, kellőképpen feszült és izgalmas légkört képes teremteni. Igazi klasszikus, annak minden értelmében, amit vétek lenne kihagyni. Én határozottan örülök, hogy sort kerítettem rá.

7/10