Amikor az ember anyukája azt mondja, hogy „Édes fiam, ne játsszál agresszív játékokkal, mert úgy maradsz!” – na, akkor a Postalra gondol. Ez a játék minden, ami az érzékenyebb lelkületűeknek szúrhatja a szemét: rasszista, homofób, egyáltalán nem polkorrekt, brutális, beteg, és még lehetne folytatni a sort. Viszont mindezt olyan idióta humorral teszi, hogy az ember vagy undorodik tőle, vagy imádja. Én az utóbbiak közé tartozom.

A játék sztorija elég egyszerű: adva vagy te, azaz Postal Dude, aki jó celebhez méltón azzal tengeti életét, hogy a játék első része után járó jogdíjakból teszi a semmit. Házsártos nejétől minden egyes nap kap egy listát, amit el kell intéznie. A listán olyan egyszerű tételek vannak, mint hogy „vegyél tejet”, vagy „vidd vissza a könyvtári könyvet”, esetleg „dedikáltass nekem”, azonban Dude mesteri érzékkel keveredik bele a legnagyobb slamasztikába, legyenek benne érdekeltek akár a templomot elözönlő terroristák, embereket feldolgozó hentesek, vagy körözött hírességek. Aztán jön a lövöldözés és a vérfürdő. Mert hát a játék kifejezetten erről szól, és ezt a készítők sem rejtik véka alá. Sőt, még ki is figurázzák magukat, mikor az első napon a fizetési csekkért a játékfejlesztő céghez érkező Dude-ot és kollegáit a játékok erőszakossága ellen tüntető szülők lövöldözik halomba.

Mindenképpen érdemes még kiemelni a fegyvereket, amelyek az FPS-ekben szokásos pisztoly-shotgun-gépfegyver szentháromságon túl olyan csemegéket is tartogat, mint a közönséges olló (a játékot a Running with Scissors nevű cég fejleszti), a sokkoló, mérges gázokat eregető romlott marhafej, sőt a főhős nemiszerve, mellyel rávizelve tehető rövid időre ártalmatlanná az áldozat, aztán ha szerencsénk van, hányni kezd, ha nem, akkor pisztolyt ránt.

A játék öt fejezetre oszlik, öt napra, hétfőtől péntekig, melyeken egyre nehezedő feladatokat kell véghez vinnünk, míg végül péntek délután beköszönt az apokalipszis, az égből macskák hullanak, az utcákon pedig még a szokottnál is nagyobb lesz a fejetlenség és a lövöldözés. Dude pedig hazamegy, ahol az asszony a szokásos rikácsolással fogadja, aminek Dude egy lövéssel vet véget.

Azonban, mint kiderül, nem a feleségét lövi le, hanem saját magát próbálja, ám nem sok sikerrel. A Postal 2 kiegészítőjében, az Apocalypse Weekendben Dude szombat reggel a kórházban ébred. A fejsérülés nem volt komoly, épp csak annyira, hogy a játék során folyamatosan hallucináljon főhősünk, mintha az átlagos felfordulás még nem is volna elég. Hiszen a történetszál tovább folytatódik, az előző napi világvégét követően a hétvégére Paradise City városát ellepték a zombik és a nemzeti gárda, szóval újabb remek menetekre lehet számítani.

A játékmenet annyiban változott, hogy már nincs listánk. Feladataink most is vannak, ám ezek kevésbé „hétköznapiak”, mint az eredeti játékban. Itt nem kell gyónni menni, vagy karácsonyfát szerezni (július közepén), viszont kerge marhákat kell agyonütni, ágyúval madarakra vadászni és kiirtani a helyi elefántrezervátum teljes lakosságát, hogy a kapu előtt elefántláb esernyőtartót áruló boltosnak legyen alapanyaga. Dude a játék során eljut az arab terroristák kiképzőtáborába, a konkurens játékgyár irodakomplexumába, sőt még egy hamisítatlan atomrakéta silóba is. Ráadásul a macskák is megbosszulják, hogy az eredetiben hangtompítónak lehetett őket használni, most ugyanis jó néhány génmódosított példány elszökik a kórházból, és ha bepörögnek, csak holtakat és lehulló végtagokat hagynak maguk után.

A fegyverek a szokásoson túl olyan finomságokkal bővültek, mint a kasza és machete (mindkettő borotvaéles), azonban az eredeti kiadásban sajnos kimaradt a listáról a vizelés, pedig hát nincs annál egyszerűbb oltóanyag, ha kigyulladna az ember, mint mikor elereszti magát, és az ég felé néz. Hogy véletlen maradt-e ki, vagy direkt, nem tudni, mindenesetre később kidobtak hozzá egy javítást, így már kedvünkre öntözhetjük a városka utcáit és járókelőit. Ezt mindenképpen érdemes beszerezni játék előtt.

Szóval, ha az eddigiekből ez nem derült volna ki, a Postal 2 beteg. Nagyon. Viszont épp megfelelő arra, hogy ha az ember hazaesik melóból, levezesse a feszültséget egy kis lövöldözéssel és gyilkolászással, esetleg a főnök fejét képzelve az aktuálisan leszakadó fejek helyére. A kiegészítés kicsit másabb, mint az eredeti játék, de alig marad el tőle minőségben (és elmeroggyantságban). Viszont mindenképpen ajánlott a magyar szinkronos verzió beszerzése, mivel az még rádob egy lapáttal a játék tirpákságára.