Karácsony, vagy nagyobb ünnepek, szülinapok táján, mikor hazautazom vidékre, az estéimet általában horrorfilmek nézésével töltöm. Ezek azok a napok, amikor el tudok vonulni, és egyedül élvezhetem a horror műfaj iránti rajongásomat, amiben valamiért szinte senki más nem osztozik velem a szűk családi és ismeretségi körömben.

Most sem volt ez másként. Amint elcsendesedett a ház, mindenki elvonult a saját szobájába, alváshoz készülődve, én beizzítottam a Netflixet, és már kezdődött is a sötétben rettegés. Rég esedékes elmaradásokat pótoltam, és becsúszott egy olyan film is, amit a Netflix ajánlott, és nagyjából be is jött. Részletesebben a tovább mögött.

Vaksötét (Don't Breath) 10/10

Adva van három fiatal, akik betörésekből egészítik ki a kasszát, köszönhetően annak, hogy az egyikük, Alex apja egy riasztórendszereket és biztonsági szolgálatot üzemeltető cég vezetője(?), így konkrétan kulcsuk van gazdag emberek házához. A betörések alatt szigorú szabályokat követnek, csak korlátozott értéket hoznak el (pénzt sosem), hogy a törvény szerint csak kis értékű lopásként jöjjön ki a dolog, ha véletlen elkapnák őket.

Az egész persze borul, mikor a csapat "faszagyerek" tagja, Money kap egy fülest egy lehetséges célpontról. Egy vak ember kisebb vagyonon csücsül, amit a halálra gázolt lánya után kapott kárpótlásul. Alex azonnal nemet mond, ám a csapat lány tagja (és egyben Alex titkos szerelme), Rocky álma, hogy kimenekítse húgát az anyja és annak alkoholista szeretője karjaiból, így aztán végül meggyőzi a fiút egy utolsó melóra. Csakhogy azzal nem számolnak, hogy a vak férfi háborús veterán, ráadásul a pincében sötét titkot rejteget, úgyhogy nem szívesen hagyná, hogy bárki élve elhagyja a házát, ha már egyszer bekerült.

Ezt már tavaly meg akartam nézni, mikor még a moziban adták, de idő és egyebek miatt mégsem jutottam el rá. Pedig ez a film a műfaján belül nagyon jó. A tipikus menekülős, bujkálós thriller mintapéldánya (lásd még pl.: Pánikszoba), a feszültséget tökéletesen adagolja, és az egyébként bűnöző, betörő fiataloknak pont annyi hátteret ad, ami lehetővé teszi, hogy megkedveljük és aggódjunk értük. Ráadásul a történet szinte végig egyetlen házban játszódik, ami extra klausztrofób hangulatot teremt.

Webkamera (Cam) 7/10

Alice azzal keresi a kenyerét, hogy az egyik élő webkamerás oldalon Lula néven streamel hol ruhában, hol anélkül. Egész jó abban, amit csinál, lassan, de biztosan közelít a Top 50-hez, a legkedveltebb és legjobban kereső lányok elit csoportjához. Miután az egyik lány alávág, és emiatt több helyezést esik vissza, merész lépésre szánja el magát, és bevállal egy páros streamet egy barátnőjével, amivel végül sikerül is betörni a legjobbak közé.

Azonban a következő reggel megtörténik az elképzelhetetlen: nem tud belépni a saját profiljába, viszont a honlapon jelenleg is közvetít valaki az accountjával. Alice először azt hiszi, egy régebbi felvételét játssza újra a rendszer, de amikor kíváncsiságból egy másik profillal kommentel a közvetítésre, Lula válaszol. Valaki, aki pontosan úgy néz ki, mint ő, ellopta Alice életét, a fiókját, és az egyre vadabb közvetítésekkel egyre magasabbra tör a toplistán.

Ez volt az a film, amit a Netflix a korábban megnézett filmjeim alapján ajánlott nekem, és igazából jól tette. Nem egy Oscar esélyes mozi, de simán nézhető, a téma egész érdekes. A megvalósítás néhol kicsit amatőrnek hat, és látszik rajta, hogy nem nagy költségvetésből készült, de nem zavaróan feltűnő. A sztori megoldása és befejezése nekem kicsit furcsa volt, azonban a korábbi történethez nagyjából passzolt, még ha kicsit nyögve nyelősen is. Egy unalmas estére egész szórakoztató film.

Fehér éjszakák (Midsommar) 9/10

Egy családi tragédia után Dani elfogadja barátja, Christian meghívását, és annak barátaival elutazik Svédországba, hogy részt vegyenek a csapat egyik tagjának szülőfalujában rendezett, a nyári napfordulót ünneplő kilenc napos mulatságra. Kezdetben minden rendben megy, a helyszín gyönyörű, az emberek kedvesek, és habár a tradíciók különösek, de tolerálhatók. Aztán az egyik reggel a falu apraja-nagyja elsétál egy kőfejtőhöz, hogy végignézzék, amint egy idős pár leveti magát a szikláról és szörnyethal.

Innentől kezdve egyre furcsább és furcsább dolgok történnek, a baráti kör tagjai fogyni kezdenek, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a falu igazából egy pogány szekta, a mulatság pedig lassan közeledik a végéhez, amire valószínűleg valami igazán nagy durranást tartogatnak.

A tavalyi nagy siker, a Hereditary (Örökség) készítőjének új filmje. Ennyi bőven elég volt, hogy meg akarjam nézni, mert az a mozi zseniális. Valamilyen értelemben ez is, de máshogy. Míg az Örökség klasszikus horrorként démonokkal és megszállással operált, addig a Fehér éjszakák egy sokkal valóságosabbnak ható, naturistább riogatást ígér, ami akár itt, a szomszédban is megtörténhetett volna. (Fun fact: a film egy részét Magyarországon forgatták) A drogos tripek fantasztikus látványt adnak, a véres jelenetek pedig kellőképp részletesek (nekem talán kicsit túlságosan is, de vannak, akik erre gerjednek.) Még mindig az Örökség a jobb film, szerintem, de ez sem lett rossz, úgyhogy várom az író következő művét.

Eli 10/10

Eli különös betegségben szenved, konkrétan mintha allergiás lenne a szabad levegőre. Amint elhagyja a steril ruhája biztonságát, bőre felhólyagosodik, és csakhamar bele is halna. Szülei utolsó lehetőségként egy vidéki szanatóriumba viszik a fiút, ahol dr. Horn azt ígéri, meg tudja gyógyítani. A három lépcsőből álló kezelés első műtétje után azonban Eli ijesztő dolgokat, szellemeket kezd látni a kúria sötét folyosóin, amik mind el akarják őt kapni.

Összebarátkozik egy közelben élő lánnyal, Haley-vel (a Stranger Thing széria Maxe alakítja), aki elmeséli, hogy az intézet korábbi betegei is hasonló jelenségekről számoltak be neki, aztán a második kezelés után nyomuk veszett. Ahogy közelít az utolsó műtét, Eli nyomozni kezd, és rájön, hogy dr. Horn célja talán nem is az ő meggyógyítása.

Szintén egy Netflix original, de ezt eleve meg akartam nézni, mióta megjelent. Az előzetes alapján izgalmasnak tűnt, de arra nem készültem fel, hogy a filmnek nem kicsit sikerül meglepnie. A történet sablonnak tűnik, ám itt semmi nem az, aminek látszik, és sosem az történik, amire az ember számítana. Ritka manapság az ilyen film.