Vannak olyan címek majdnem minden képregénysorozatban, ami szinte mindenkinek az elsők között jut eszébe, ha arra kérik, mondjon egy híres történetet az adott szuperhős kalandjai közül. Ami az X-mennek a Sötét Főnix Saga (esetleg az Eljövendő múlt napjai), a Hulknak a Hulk világa, Pókembernél ez a cím majdnem biztosan a Kraven utolsó vadászata. 1989-ben íródott, mikor a Marvel a sötétebb tónusú képregényekkel és sztorikkal kísérletezett, és azon kevesek közé tartozik, amiknek így harminc év távlatából is jól áll a dolog.

Kraven már Pókember kezdő kora óta számtalanszor borsot tört Peter Parker orra alá. Elsődleges célja, hogy minden fenevadat legyőzzön, mindenkin felülkerekedjen, azonban ez Pókember esetében eleddig nem sikerült, és ez lassan az őrület szélére taszítja. Úgy dönt, megmutatja a világnak, ő jobb Pókember, mint Pókember maga, ezzel körözve le a szuperhőst. Kutatni kezd utána, s mikor megtalálja, beoltja valamivel, amitől Peter jóformán kómába esik, azután Kraven élve eltemeti őt, és a ruhájában rója a várost. New Yorknak és MJ-nek persze feltűnik, hogy valami nem stimmel Pókfejjel, de jelenleg nagyobb problémájuk, hogy az utcákon egy emberevő szörnyeteg szedi az áldozatait. Mikor Kraven rájön, hogy a szörny a félig patkány Vermin, akit Pókember még sosem tudott egyedül legyűrni, úgy gondolja, ez a megfelelő alkalom, hogy bizonyítsa magának és a világnak az igazát. Eközben Peter is magához tér, kikaparja magát a saját sírjából, és ő is vadászni indul - Kravenre.

Befutott a részben  Budapesten forgott Fekete Özvegy új előzetese is, amiben már kicsit többet mutatnak a film főgonoszából, Kiképzőből (Taskmaster) is. Ennek ellenére azt mondom, hogy az első teaser jobban sikerült, az itteni zeneválasztás, szerintem, nem sikerült a legszerencsésebbre.

Kijött végre a Sony "pókellenség-univerzuma" legújabb állomásának kedvcsinálója. Michael Morbius, az élő vámpír saját filmje eddig biztatóan néz ki, ha legalább olyan minőségű lesz, mint a Venom, akkor csak jól járunk. A teaser viszont egyéb érdekességeket is hozott. Ha jól figyeltek, egy ponton Morbius elsétál egy Pókember graffiti előtt, amire valaki a "gyilkos" szót írta, ami utalhat a Pókember - Idegenben végére, illetve a meglepetésvendég az előzetes legvégén azt mutatja, hogy a Sony filmjei és az Marvel Filmes Univerzum közötti határok egyre jobban elmosódnak. Vagy egy az egyben ugyanaz a kettő, vagy bejön a multiverzum. Talán ez volt az ára, hogy Pókember az MCU-ban maradhasson?

Az utóbbi időben egyszerre áldom és átkozom a Kingpin Kiadót, amiért visszacsábított a képregények világához. Áldom, mert kb. 3-4 éve, mikor úgy döntöttem, megveszem a kiadványait, újra felidézte bennem egy gyerekkori rajongásomat a képregények iránt, amit annak idején anyagi okok miatt fel kellett adnom. És átkozom - persze csak egy kicsit -, mert azóta nincs megállás, és néha már magam is elszörnyülködöm, hogy mennyit költök erre a műfajra. Persze, nem panaszkodom, manapság szerencsére a magyar közönség is el van árasztva jobbnál jobb kiadványokkal, csak pont ez az áradás az, ami miatt például nem mindig, pontosabban szinte sosincs idő azonnal elolvasni az aktuális megjelenéseket, főleg, ha az ember még könyveket is rendszeresen olvas, meg azért filmeket, sorozatokat sem ártana nézni.

Emellett én egy amolyan különleges állatfajta vagyok (főleg az utóbbi időkben), hogy nem szeretem darabonként olvasni/nézni a sztorikat. Ahogy például egy sorozat esetében is általában megvárom a teljes évadot, és inkább egyben darálok, képregénysorozatoknál is be szoktam várni, amíg befejeződik egy nagyobb, összefüggő történet, és egyszerre olvasok el több füzetet. Emiatt lehetséges az is, hogy a Kingpin Kiadó egyik alapsorába, a Peter Parker Pókemberbe sem kezdtem eddig bele. Úgy voltam vele, hogy megvárom vele az idén tavasszal véget érő, három éve tartó Klónsztori befejezését, és csak azután kezdek bele a korábbi számokba is.

Mikor 2017-ben kijött a Jumanji Hív a dzsungel alcímmel ellátott második része, nagy meglepetést okozott - nem csak nekem, mindenkinek. Az emberek nem igazán értették, miért kell folytatás Robin Williams filmjének (bár szerintem a fiatalok közül van olyan, aki annak a létezéséről sem tud, és azt hiszi, a 2017-es film az első rész), főleg a modernesített "már nem társas, hanem videojáték" vonallal. Aztán a mozi jött, látott és győzött. Hatalmas siker lett, a készítőknek ugyanis sikerült úgy megújítani az alapsztorit, hogy közben hűek maradtak az eredeti szellemiségéhez. Persze a siker egyértelműen hozta a folytatást, ahol visszatért a második rész összes szereplője, és természetesen újak is érkeztek.

A Hív a dzsungel végén a fiatalok látszólag elpusztították a játékot, a cél érdekében még egy bowling golyót is bevetettek. Az utolsó pillanatban azonban Spencer berezelt, és hazavitte a konzol maradványait. A következő szint három évvel az előző rész után játszódik, a fiatalok mind élik az életüket, de Spencer nem tud belenyugodni, hogy egyszer ő volt Dwayne Johnson, és ez a Marthával való kapcsolatára is rányomja a bélyegét. Kerüli a barátait, és egyre mélyebbre süllyed az önsajnálatba, míg végül meghallja Jumanji hívó dobolását, úgyhogy megpróbálja összerakni a konzolt. A barátai, miután Spencer nem jön el egy megbeszélt találkozóra, elmennek a házukhoz, ahol Spencer nagypapája, és annak egy régi barátja fogadja őket. A banda is meghallja a dobot, és habár nem igazán fűlik hozzá a foguk, úgy döntenek, kimentik Spencert a játék fogságából. Csakhogy a konzol hibás, nem hagyja őket karaktert választani, így Martha kivételével mindenki más lesz, mint legutóbb volt, és mivel berántotta Spencer nagyapját és annak barátját is, Bethany a való világban ragad.