Szegény MCU-nak elég döcögősen megy mostanság. Ugye papíron 2019. júniusában jelent meg a Pókember - Idegenben, ami az MCU 3. fázisának zárófilmje volt, amolyan epilógus a grandiózus Végjáték után. Azóta nem jelent meg Marvel film, hiszen a vírushelyzett miatt szerencsétlen Fekete Özveggyel már egy éve tili-toliznak (habár, úgy néz ki, azt júliusban végre tényleg láthatjuk, ha törik, ha szakad), így hát a vadonatúj MCU-sorozatokra szakadt a felelősség, hogy beröffentsék a 4. fázist. Ha ez nem lett volna elég, még ott is volt egy kis kavar, hiszen eredetileg a Falcon and the Winter Soldier lett volna az első sztori, de a karanténforgatások miatt végül a bejegyzés tárgya, a WandaVision lett a befutó. Nem mintha panaszkodnék, sőt, őszintén szólva, ha hinni lehet a híreknek, hogy a 4. fázisban egyre jobban előtérbe kerül a mágia, a multiverzum és az egyéb, kissé elvontabb témák, akkor keresve sem találhattak volna jobb alanyt ennek felvezetésére.

Wanda Maximoff és férje, Vízió békésen éldegélnek Westview városában, ahol az utcák és emberek fekete-fehérek, az egysoros poénokon láthatatlan közönség kacag, és idillibb már nem is lehetne a helyzet. Ahogy telik az idő, a nyugodt hétköznapokba egyre több furcsaság tolakodik be, valaki rádión próbál kapcsolatba lépni Wandával, különös idegenek jelennek meg a városban, Wanda egyik pillanatról a másikra terhes lesz, majd ikreket szül, és valahogy az egész helyzetet körbelengi az érzés, hogy valami nem stimmel. Eközben kiderül, hogy Westview városát egy ismeretlen pajzs veszi körül, minden, ami bent történik, csak káprázat, és a SWORD ügynökség (a SHIELD kvázi utódja a Hidrás balhé után) próbálja kideríteni, ki börtönözte be Wandát ebbe az álomvilágba - már ha nem ő tette magával.