Furcsa a viszonyom a klasszikus krimikkel. Klasszikus krimi alatt itt az Agatha Christie, Sherlock Holmes féle történeteket értem, amikor az olvasó "együtt nyomoz" a detektívvel. Egyrészt szeretem őket, mindig izgalmas találgatni, ki a gyilkos, mi lehetett az indíték, és örömet okoz, ha ráhibázok a tettesre. Másrészt viszont annyira nem izgat, hogy sok ilyen könyvbe belekezdjek, Agatha Christie-től is egyedül a Tíz kicsi négert olvastam, soha egy Poirot vagy Miss Marple könyvet, Sherlock Holmes-t pedig pláne nem. Pedig az ezekből készült filmeket imádom, és ezt a műfajt képviseli a Tőrbe ejtve is, még hozzá nem is rosszul.

Adva van egy krimiíró nagypapa, aki a születésnapján kb. a teljes családdal összeveszik, és másnapra már nincs az élők között. A rendőrök gyorsan lezárják a nyomozást: öngyilkosság - legalábbis minden jel erre mutat. Azonban egy titokzatos, címzés nélküli pénzes boríték formájában megbízás érkezik a híres nyomozó, Benoit Blanc számára, csatolva az író haláláról szóló újságcikket. Blanc nyomozni kezd, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az író nem öngyilkos lett, hanem valaki végzett vele.